Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
295. KARINTHY FRIGYESNÉ BÖHM ARANKA - D. T.-NEK 1927 ősze/1928 eleje Kérem, telefonozzon híviának vagy Erzsinek, hogy azonnal írjanak nekem. Nagyon nyugtalanít ez a csend, félek, kiderült valami. Semmi újság, minden a régi, csak az új, hogy az íróasztalhoz ülök és levelet írok. Időnként kibámulok az ablakon, ha figyelmesen nézek, körülbelül sejtem, hol lehet a sárbogárdi ház és a foxi... Nem szeretek levelet írni, utálatos, mindent leszögez az ember végérvényesen. Ez nem nekem való. Tegnap este Ferenc itt volt vacsorán, tízig, utána elmentünk az Abbáziába. Unatkoztam. Nagy Lajos hozzánk ült, kettőkor otthon voltunk. Veszekedés, bár nem tudom, miért, alvás 11 -ig, utána fürdő, öltözködés, utána Tomit meglátogattam. Vittem neki fényképlemezeket, banánt és képes krónikát. Ebéd, alvás, most 5.00 óra, írok. Lemegyek a fodrászhoz, manikűr, ondolálás. Utána Hadik. Terkával összevesztem, utálom. Bosszant kiszolgáltatottságom, most kirúgnám, ha nem lennék a kezei között. Azt hiszem, így is kirúgom. Titkos arája Kund Abigél [...] haza még nem mertem megírni, hogy itt vagyok. Lehet, hogy kirúgnak, ez esetben az Óné leszek. Nem tudom, hol kezdjem, annyi minden történt és semmise úgy, ahogy elképzeltem. Hát először is, semmi, de semmi kaland, ez fájt volna, ha időm lett volna rá. De hát azért utazás az utazás, hogy az ember folyton el legyen foglalva, hol a tájjal, hol gyomrával, vagy fejével, jeggyel, pénzzel és mit tudom én, mi mindennel. Bécsben az Ostbahnhofon lemaradtam a vonatról, az orrom előtt futott ki, mialatt én hamisítatlan bécsi virslit faltam be. Szerencsére volt nálam magyar pénz, ott a pályaudvaron beváltottam schillingre, és uccu neki, be egy autóba és egyenesen a Westbahnhofra, ahol sikerült elérni vonatomat és megvigasztaltam kétségbeesett barátnőimet. Aztán simán ment minden, egészen Svájcig, de a határtól még simábban. Gyönyörű villamosvonatocskába szálltunk, mindenütt virág, isteni étkezőkocsik, térítők, tündéri bőröndök. Utóbb kiderült, hogy luxusvonatba szálltunk, sokat kellett ráfizetni. Eddig rengeteg pénz ment el, mert II. osztályon utaztunk és étkezőben kosztoltunk... Úgy érzem, mintha mozsárban összetörtek volna. De hogy is ne, mikor nem alszom, csak három-négy órát, és egész délelőtt síelek, délután és este gyalogolok, s mint fent említém, táncolok... De ahhoz, hogy hazamenjek és elölről kezdődjék a régi életem, az a szörnyűség, amire még gondolni is rossz, semmi kedvem... Szeretnék valahová külföldre menni. Most, hogy idegenbe vagyok, visszanyertem az önbizalmam, nem félek semmitől se, amíg annyira fiatal vagyok. (Itt mindenki lánynak néz.) Azt mondják, mindig lehorgasztott fejjel járok, s reszket a kezem... Mikor jön Pestre ? [...] 30
