Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
omlást, amely Rosenberg Hermann halálához kapcsolható. Ez a két motívum áll ugyanis a regényhős öngyilkossága mögött. A Nyugat-beli közlés idején Déry lélekben már újra úton van. Ingyenjegyek ügyében levelez, a spanyolországi élet költségeiről tájékozódik. Még azt is fontosnak látja tisztázni, mibe kerül egy újság vagy fekete. Mindenekelőtt azonban az út anyagi hátterét kell megerősíteni. Újra fordítást vállal. A szerencse most melléje szegődött: a Franklin Társulat megbízta a 20. századi európai irodalom egyik alapművének, Pirandello Mattia Pascal két élete című regényének a tolmácsolásával. (Az augusztus 16-án aláírt szerződés értelmében mindössze egy hónap állt rendelkezésére, lásd OSZK Kt. Fond 2/318.) A munkát nagy kedvvel végezte, hiszen ő is, illetve regénybeli mása, Parcen-Nagy Lőrinc is kettős életet élt - egyrészt a nagypolgári család sarja, másrészt mint a munkásokkal szimpatizáló szalonkommunista. Igaz, Pirandello hőse valóságosabban élte meg e kettősséget: amikor ugyanis halálhíre kelt, elromlott házasságából úgy lépett ki, hogy (egy váratlanul nyert összeggel a zsebében) más névvel és „életrajzzal” próbált új életet kezdeni. Déry fordítói kedvét azonban nem is ez a fabula fokozta (amely azzal végződik, hogy Mattia Pascal nem tudja végigjátszani a szerepet, leleplezi magát és visszatér falujába), hanem a regénybe szőtt elméleti kitérők az írói alkotásról, a történet filozófiai vonatkozásairól; az egyén és általános emberi, a rendkívüli, a képtelen és a valószerű viszonyáról, a szabadság mibenlétéről, a helyzetek és jelenségek viszonylagosságáról, az adatok beláthatatlan számának koncepciózus megfogalmazásáról — szinte valamennyivel önmaga is szembesült. A lelkesedés meg is látszott a fordítás színvonalán, amely egy év múlva, 1935-ben került a könyvesboltokba. Ismét kisebb kitérőt kell tennünk a hitleri Machtangriff (a hatalom megragadása) és a gleichschaltolást követő hónapokra, amelyek villámai írónk közvetlen közelében csapkodtak, s minden bizonnyal hozzájárultak, hogy elkívánkozzon Közép-Európából. A hatalom birtokbavételét követően ugyanis a diktatúra kereteinek, majd a katonai hódítás előfeltételeinek a megteremtése került napirendre Némethonban. Ezúttal is csak tőmondatokra szorítkozva: Az 1934. június 30-ról július 1-re virradó éjszakán Hitler leszámolt hatalmának belső ellenzékével. A Röhm-puccsként vagy a „hosszú kések éjszakájáéként elhíresült akció során egy fő híján gyakorlatilag lefejezte a nemzetiszocialista párt házi hadseregének, az SA-nak (Sturmabteilung) a vezérkarát (továbbá megközelítőleg 400 embert) — tőrrel, gyilokkal, pisztoly- és puskalövésekkel, úgy, ahogy azt a cselszövés kőkorszakban kialakult gyakorlata előírta. A külföld dermedten hallgatott. Belügy. Veszélyes és tapintatlanság lenne beleszólni. Egy hónap sem telik el: július 25-én Bécs szívében náci összeesküvők megszállják a rádió épületét, és bemondatják Engelbert Dollfúss szövetségi kancellárnak, az 1934. februári munkásfelkelés felszámolójának a lemondását, s egy állítólagos nácibarát kormány megalakulását, amely Ausztria Németországhoz való csatlakozásáról döntött. 295
