Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
egész fiatalságod avval telik el, hogy próbálsz magadnak valami kereseti lehetőséget találni, amellyel zeitweise' munkával annyi pénzt tudj összeszedni, hogy a többi időd szabad legyen. De hát úgy látszik, ez képtelenség, és nem csak számodra, ezt biztosan sehol sem lehet. Mindenütt személyesen mindig jelen kell lenni, különben semmi sem megy. Adja isten, hogy Georginák sikerüljön Angliában megtelepedni. Akkor is sokkal okosabb volna, ha ő is segítene valamivel, és te dolgozhatnál Pesten. Ez az én nézetem, drágám. A segítségünket nem fogjuk megvonni tőled, szívem, ha látjuk, hogy valamire jó. Nem is mondhatom neked, hogy mennyire fájt nekem az a pöstyéni találkozásunk. Azt hitted, nem örültem neked, persze hogy örültem, de utáltam azt a nagy sárga táskát a kezedben, amikor kiszálltál, és a fényképeket és az egész foglalkozást. Nem neked való az, fiam, és sohasem fogsz benne zöld ágra vergődni. Te írónak születtél és nem vigécnek. A következőpropozitióm van. Ha hazamész és próbálsz dolgozni, küldök neked a régi 100 pengőnek megfelelő márkát, azért ma kapsz legalább 120-130 pengőt. A mamától kapsz még, úgy tudom, 40-et, ha megkérem, hogy valamivel többet adjon, biztosan megteszi. Ebből meg kell tudnod élni. De még egy kikötésem van. Nem az anyádnál. Ha valahol kint veszel egy szobát, olcsóbb és önállóbb vagy. Ha akarod, azonfelül megkérhetem a mamát, hogy nála ebédelhess mindennap. Bizton azt is megteszi, ha Georginák nem kell többet küldeni. Ez egy kemény levél, szívem, de egyszer meg kellett írnom. A 12 márkát elküldöm, remélem, hogy nem Londonba, hanem haza mész vele. A különböző szerkesztőségeknél hagyd meg a címemet. Sokszor ölellek Lilid Freiburg, den 21. XII. 932 Kedves Tibor, Lili most írt neked mindkettőnk nevében, s én csak azt akarom hozzátenni, hogy az az álláspont, melyet kifejtett, mindkettőnk álláspontja. Eszünkbe se volt tényleg cserbenhagyni téged ezen év lefolytával, sőt miután mindkettőnk véleménye szerint ez az optima,1 melyet már tavasszal megkezdték s mely arra irányul, hogy irodalmon kívüli foglalkozásból éljél meg, helytelennek bizonyult. Mindketten legszívesebben látnok, ha a régebbi elvekhez térnél vissza. Sokat nem tehetünk, de amint Lili kifejtette, a legminimálisabb létminimumról tudunk gondoskodni, ha tudjuk, hogy ezzel szemben te nyugodt körülmények közt, a munkának élsz. A londoni tervet én is teljesen fejvesztettnek találom. Teljesen megértem, hogy ennyi erőfeszítést teszel magad számára polgári egzisztenciát teremteni. De kérlek, drágám, emlékezz berlini beszélgetésünkre. Mi célja van egy ilyen polgári egzisztenciaszerű valaminek, ami sohasem lesz elég arra, hogy még csak ennivalód is legyen. Miért nem inkább egy igen nagyon lecsökkentett életmód, amelyben azonban a legszükségesebbről gondoskodva van, és lehetősége a dolgozásnak. Ennek születtél. Nem gondolod te is, hogy ezekből a kalandokból, melyek végeredményben csak belső nyugtalanságból származnak, elég volt? Kár minden fillérért, mit üzleti terveidre fordítasz, annál is inkább, mert mindketten el vagyunk határozva azt a csekély megélési lehetőséget, ami fölött rendelkezünk, ily célokra, melyeknek semmi belső jogosultsága nincs, semmi körülmények között ráfordítani. Ellenben meg lehetsz róla győződve, hogy amennyiben el vagy szánva magadnak nyugodt és rendes dolgo222
