Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
Először az Ön levelében előfordult egyik kifejezésre szeretnék rátérni, mely szerint Gyuri egy testileg, lelkileg elhanyagolt ember benyomását teszi a főnöke véleménye szerint. A testileg való elhanyagoltsággal külön nem kell foglalkozni, mert azt hiszem, mindenki számára érthető, hogy ha az ember állandóan kint járkál hóban, sárban, esőben, akkor először is a praktikusság szempontjainak kell az öltözködésében érvényesülni, nem pedig az elegancia követelményeinek. A lelki elhanyagoltság pedig, azt hiszem, hogy helytelen kifejezés volt. Én talán helyesebben lelki restségről, lustaságról beszélnék. Gyuri, mióta megismertem, nem változott semmit, sem testileg, sem lelkileg. Én pedig a következő természetű embernek ismertem meg. Először is, alapjában véve, egy aranyos szívű, nagy gyerek még mindig, dacára annak, hogy már hat éve botorkál kint az életben. Fogalma sincsen arról, hogy mit jelent az, ha az embernek fáradtsággal megkeresett garasait be kell osztani. Képtelen egy egészséges számvetést csinálni és aszerint élni, mert a pénzzel abszolúte nem tud bánni. Ha hirtelen egy ötlete támad, azt rögtön kivitelre akarja juttatni, mert nem szokta még meg, hogy az ember vágyai és akarata - sajnos - sokszor a kényszerítő körülmények szerint igazodnak. Sokszor mondom neki, hogy álmokban él. Ezek mellett a lustaságig szereti a kényelmet, és emiatt sajnos nem sok energia lakozik benne. A főpontja a levelemnek az ő úgynevezett viszonya. Az én véleményem szerint tulajdonképpeni viszonyról nem lehet szó. Az bizonyos, hogy a szóban forgó hölgyet és Gyurit a szimpátia erős szálai fűzik össze, és minden szabadidejét ezzel a - különben csinos, de abszolút kis intelligenciájú — lánnyal tölti. Az egész idill körülbelül fél esztendő óta tart és szövődik. Ami az anyagi részt illeti, az a hiedelem, hogy a leány anyagilag is tönkreteszi Gy.-t, egy pillanatra sem állhat meg. Ezt a leghatározottabban és legnyugodtabb szívvel merem mondani. Sőt Gy. pénzügyei most talán valamivel jobban állnak, mint akkor, mikorában megismertem, holott abban az időben még semmiféle leányról szó sem volt. Hogy mi a továbbiakban a szándéka, azt nem tudom. Fáj azonban az, hogy én — mint csendes szemlélő — nem sok értelmét látom a dolognak, ámbár azért magyarázható. Ti. itt mi mindnyájan igen elhagyottan, egyedül, otthon és minden asszonyi melegség nélkül élünk. Ezek a fogalmak már csak elmosódott képek, emlékek. így érthető, hogy Gy. ragaszkodik ahhoz, aki figyelmes és kedves hozzá. Ezekben kívántam a helyzetet megvilágítani. Mindenről és mindenütt a legőszintébb baráti véleményemet mondtam meg, különben Ón megérzi úgyis majd ebből a levélből. Ha az esetleges megoldás érdekében az innen való elhelyezés szóba jönne, akkor a leghelyesebb megoldásnak a leány apjának az áthelyezését (aki gépész a fűrészben) gondolnám. Mert azt hiszem, hogy Gyuri számára semmi esetre sem lenne jó — legalábbis ilyen körülmények között —, ha közülünk, akiket úgy megismert és megszokott, elkerülne. Tisztelettel minden jót kíván Komjáthy 15
