Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
280. D. T. - SZILASI VILMOSNAK 1927. febr. Mégiscsak meg kell kérjelek, küldj nekem e hónapra valami pénzt még. Azt hittem, hozzájutok valami munkához, illetve pénzhez, de nem sikerült. Az elmúlt 4 hónapban a legmegfeszítettebb akrobatasággal tudtuk csak magunkat egyensúlyban tartani, de most Olga betegsége végleg befutott, s a hónap hátralévő felére már nincs egy fillérünk sem. Nagyon rosszulesik, hogy budget-n felül kell tőled kémem, tudod, hogy eddig el tudtam kerülni, de itt nem akarok kérni, s a legközelebbi napokban nem is fogok tudni keresni. Ölel X 1927. jan. vége<----->1927. máj. Az alábbi négy levél egy látszólag vidám vidéki kiruccanásról szól, az országhatár túloldalára került jómódú költőtárs garbócbogdányi birtokára. (Tervét Déry már a Szilasiék- hoz írt 1927. január 19-i levelében is megpendítette, lásd 277. levél, 9. jegyz.) Természetesen erről is szólnak, de nem fedhetik el a mögöttük húzódó indítékokat, amelyeket jóval fontosabbaknak érzünk. Olga ugyanis rövid időn belül tudomást szerzett férje új vonzalmáról, s érthető módon igyekezett mindent megtenni, hogy megtartsa őt. Akcióinak egyike volt a közös otthonteremtés szertartása. Január végén felmondták a Lukács fürdő melletti albérletüket, és főbérleti lakásba költöztek, a budai Fery Oszkár (ma Kiss János altábornagy) utca 47.-be. Az üres helyiségek berendezésébe a rokonság és a barátok is tevékenyen besegítettek, Kassák Lajos például saját tervezésű Bauhaus-bútorokkal (lásd az ítélet nincs Ódivatú szerelem című fejezetét). A másik hitvesi praktikának ez a külföldi út is része volt; amelyet ugyan a költözésben végképp kimerült családi kassza önmagában is indokolt volna, de Olga más vonatkozásaival is számolt: teljes kikapcsolódás, gondtalanság, érzelmi hozadékot ígérő közös programok. Talán visszahozzák azt, ami elveszett. Következzék tehát az idill, amelynek előkészületeit négy levél sorjázza. 16
