Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
Déry állandó és hűséges ügyfele volt a Szegő lányoknak, s Júliával/Jucival, Németh Andor későbbi feleségével kezdettől fogva szót értett. Juci szellemes levele ízelítőt kínál a Szegőéknél honos hangulatból. Két mondata — „Azonkívül a medvét üdvözlöm. Az egyetemi tanárokat is" — viszont valóságos filológiai csemege. Az üdvözölt „medve” ugyanis azonos Déry egyik elveszett A medve című elbeszélésével; az „egyetemi tanárok” pedig a Römi-Rómeó című kutyatörténet (lásd Knockout, 75—79) szenvedő alanyai, akik örömmel vegyes bosszúsággal élik át foxijaik túlságosan jól sikerült egymásra találását. E két mondat egyébként azt is elárulja, hogy írójuk Freiburgból azon frissiben Budapestre juttatta a skandináviai útra szánt kéziratokat. Nyilván legépelésre, s talán Németh Andornak való továbbküldésre. OH Kedves Tiborkám, örülök, hogy szakállt növesztesz, legfőbb ideje volt. Bandinak megírtam, aki bizonyára osztja efölötti végtelen boldogságomat. Azonkívül a medvét üdvözlöm. Az egyetemi tanárokat is. Na, amint látod, így messziről többre becsüllek, mint amikor idehaza vagy, mert nem írom Bandi leveleit másolattal, hogy Te csak a másolatot kapd, hanem, íme, külön levelet írok. Ennek köszönheted, hogy legelőször is Bandiról számolok be. Most ájulj el! Lehet, hogy éppen akkor lesz Bandi Pesten, amikor Te hazaérkezel!! De az is lehet, hogy nem, tudniillik közben azt írta, hogy inkább én utazzam le hozzá, de még ugyanaznap kaptam egy másik levelet tőle, abban megint azt írja, hogy inkább ő jön. Azóta csak egy lapot küldött, ebben nem volt szó utazásról, csak egy alaszkai filmről, amit együtt láttunk, egy román trafikról, amelyben a lapot írta, és szép, csöndes szobájáról, amelybe éppen készült fölmenni, no meg Bandinak az ő álmosságáról, amely éppen a levelezőlap megírása alkalmával kerülgette. Tegnap bridzseztem a Hadikban, de nem tudtam semmiféle Katának semmiféle üzenetet átadni, mert a lapodat sajnos csak ma kaptam meg. Azért ne búsulj, kérdezett utánad, és nagyon meg volt lepve, amikor mondtam, hogy elutaztál. Anyádat régen nem láttam. Holnap színházba megyek vele és Palival, én szereztem a jegyeket a Magyarba. Már megint egy zenés vígjáték, a Lámpaláz!1 A következőket áhítattal olvasd: Kosztolányi Ilon künn járt Budán, és azt mesélte, hogy nekem veled van viszonyom. Tibor, Tibor, miket nem kell hallanom! Mért nem vigyázol jobban a hírnevedre! Bár Kata mindjárt mondta, hogy ez nem lehet igaz, mégis tegnap, amikor beállítottam, Lívia már ezzel fogadott. Most mit csináljak? ?! Mit fog ehhez az én jó Bandim szólni, az a tigris, az a vérszomjas vadállat, ha hazajön. Nagy szemkikaparás lesz városunkban. Az a vicces, hogy legalábbis nagyon hiányzol. Ha már Ilonának nincs és nem is lehet igaza soha, annyit meg kell hagyni neki, hogy én nagyon szeretlek téged. Ezt jól megmondtam, mi? Rémes! Már nem járok a Japánba sem, eleinte bementem, mint valami gazdátlan kutya, de most 135
