Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
391. GAÁL GÁBOR - D. T.-NEK 1930. aug. 25. Gaál Gábor (1891—1954) neve már a Két nővér és a Ló, búza, ember kötetekről írt kritikái kapcsán (lásd a 135. levél utáni áthidalást) felmerült. Biztosra vehető, hogy Déryvel már ekkor (Bécsben) megismerkedtek és becsülték egymást. Annak ellenére, hogy Gaál a Hatvány Lajos által támogatott A Jövő című szociáldemokrata lapnak volt a munkatársa (lásd 165. levél, 8. jegyz.), s hogy mecénása nem kedvelte sem Déry személyét, sem írásait. Az emigrációból 1926 őszén Gaál a viszonylag liberális Romániába tért vissza, ahol 1928-ban a két évvel azelőtt indult világnézeti szemle, a Korunk (1926—1940) főmunkatársává vált, majd 1931-ben átvette szerkesztőtársától, Dienes Lászlótól a folyóirat irányítását. Szerkesztése alatt a korábbiaknál markánsabban jutott kifejezésre benne a marxista szellem; elkötelezettsége igazodott ugyan a kommunista pártok politikájához, oly módon azonban, hogy megtartotta függetlenségét. A kortársak az „egyszemélyes” és „négyországi” jelzőkkel jellemezték a Korunk státusát. Gaál Gábor ugyanis egymaga szerkesztette és terjesztette folyóiratát, s a megjelentetés anyagi fedezetét is ő gazdálkodta ki, amit többek között az előfizetőinek (és a szerzőinek) anyaországi és utódállamokbeli hálózata kiépítésével tudott elérni. Időben távolodva és tekintetbe véve az 1957-ben újraindult ötven évfolyamot is, amelyek továbbvitték Gaál Gábor szellemiségét, a Korunk ban a magyar nyelvű folyóirat-irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítményét kell látnunk. Gaál Gáborban pedig azt a szerkesztőt, aki méltó társa a Nyugat körül bábáskodó Osvát Ernőnek. Déry 1930-tól 1938-ig volt a Korunk munkatársa. Ngs. Déry Tibor úrnak Budapest V, Árpád u. 12. Cluj, 1930. augusztusig. Kedves Uram, végre, hogy jelentkezett. Novellája hallatlanul jókor jött.' Épp szükségem volt egy igen rövid s egy igen csinos írásra. A szeptemberi számban már meg is jelenik. Ebből tehát a legkevésbé sem állapíthatja meg azt, hogy az ízlésünk változott volna. Azt a két szóban forgó írást csupán nem tudtam behelyezni alcímével és megszokottságaival determinálódó lapunkban. 122