Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
Lágymányosi istenek - VAJNA JÁNOS: Sorsocska. Randevú az örökléttel
Vájná János RANDEVÚ AZ ÖRÖKLÉTTEL Sorsocska 1970. október 14-1971. július 30. Devecseri Gábor legendává szépült második életének ez a két dátum a határa. Az előbbi: operációjának, vagy inkább ahogy ő, a rá annyira jellemzó' öntudatlan pontossággal elnevezte, „hasfelmetszésé- nek”; az utóbbi: halálának napja. Szerda volt, reggel kilenc óra, amikor betolták a Kútvölgyi kórház műtőjébe. A kórterem és a sebészeti műtő közötti rövid úton a nyugtátoktól már jócskán elhódított költő még megkérte feleségét - akkor próbálták a Bikasiratót, amit Huszár Klára rendezett -, hogy emlékeztesse Gábor Miklóst e sorpárban: „s tagadom főként (mert többé-kevésbé sajnos mindenütt jelenlevő), hogy van ádáz és hatalmas, lompos és diadalmas ördög, mindentől különlevő”, adjon nyomatékot e szónak: „ördög”, mert az hangsúlyosnak tekintendő. A nagybeteg alig fél óra múlva ismét a szobájában volt. Fölnyitották, s amidőn meggyőződtek róla, hogy gyógyíthatatlan - ezt különben már annak előtte is szinte bizonyosnak vélték -, minden további beavatkozás nélkül összevarrták fölmetszett hasát. Rövidesen elkészült a szövettani vizsgálat is. így határozta meg a kórt: érfali sarcoma, tehát a rosszindulatú daganatok között is a leginkább malignusak egyike. A 431-es szoba narkotizált, súlyos eszméletlenségben levő lakójának, aki helyett a testébe, ereibe kapcsolt gépek, szerkezetek végezték a létezés feladatait, az orvosok legfeljebb nyolc-tíz napot adtak. Devecseri kilenc hónapig élt még ezután. Ahogy egy szép megemlékezés mondta, annyi ideig, amennyire az anyának szüksége van, hogy kihordja magzatát. O e kilenc hónap alatt két művet hozott világra, s magát átörökítve, újjászületett az írásban, apadó energiája napról-napra feltöltődött az alkotástól. * Mintegy négy-öt esztendeje, talán 1968 tájékán láthatóvá vált, hogy Devecseri Gábor egészségi állapota megrendült. Ez azonban csupán hozzátartozóinak, családtagszámba menő barátainak tűnhetett fel: a közismerten szívélyes, ifjúi báját meglett éveiben is őrző férfi, a professzionista társaslény túl udvarias 38
