Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
A boldog költő - CSERNUS MARIANN: Perszeusz tükre
Csernus Mariann PERSZEUSZ TÜKRE Devecseri Gábor: De Amore Mindig magánál hordta a tükrét. Amikor lefelé indult a hegyről a mindennapi több-tíz programmal a zsebében, ezért azután több-kevesebbet mindenhonnan késve - s hasonlíthatatlan mosolyával úgy kérte az elnézést, hogy az azonnali megbocsátást is hozzágondolta - a tükör megvillant. Tudta a tükrök titkát. Minden fénytörését minden tükröknek. És tudta az emberek titkát. Azt, hogy mit szeretnének látni lelkűk fénytöréseiben. És a Nők titka! Asszonyoké, lányoké, Ahténáké, Aphroditéké, Kharikló nimfái, Helenék és Pénelopék titkai. Sőt, Medúszáé is Ott vibráltak mind az ő tükrében, az örök-törhetetlen, egyetlen és ezer arcot felvillantó tükörben, amely bűvöletes volt, mint Mozart Varázsfuvolája. Éehet-e, illik-e, szabad-e, „ragozni” Mozartot? Mozart az Univerzum része, mint Shakespeare, mint Weöres Sándor. Tehetsz velük, ami jólesik. Mindent kibírnak. * Gábor a legmozartibb lény volt, akit ismertem. Tenger volt, az öblök csipkefodraival és az óceán feneketlen, mindent elnyelő mélységével. Devecseri tükrének villanásaiban is rezzenetlenül munkált a mélység látszat-mozdulatlansága. * 261
