Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
A boldog költő - LAKATOS ISTVÁN: Devecseri üzenete
Ő ne tudta volna, mi támadta meg? A versnek négy, Elzához intézett során jelöli még a ceruzavonal. Ezeket duplán: Függönyt behúzva szedted elő dobogó szívvel A népszerű orvosi lapból kitépett cikket Melyből sok latin szó közül kettőt értettél Ignorabimus és ezt a szépet: exitus lethalis ... Aki ebből a „litániából” nem tudja kiolvasni, hogy K. E. festőnő milyen betegségben halt meg, egyáltalán nem tud olvasni. Gábor kölcsönkönyvem margóján üzenetet hagyott, sírontúli üzenetet, ha úgy tetszik. Nekem akart üzenni vele, azaz rajtam át az életben maradóknak? Vagy félig öntudatlanul ott feledte, félig szándékosan azonban ott hagyta kötetemben árulkodó ceruzavonásait, az általa mindig hű barátjának tisztelt Szerencsére bízva, észreveszi-e, főleg pedig: meg tudja-e fejteni valaki a rejtvényt? Aki a Devecseri-vers és a Karin- thy-litánia közt nem lát kétségbevonhatatlan kapcsolatot, semmit se lát. Gábor nem költő volt csak - ragyogó filológus is. Mindennél jobban tisztelte a tényeket. Meggyőződésem: bizonyítékkal, filológiai bizonyítékkal akart szolgálni üzenetével - mindvégig mindent tudott. Halála napján már nem láttam. Kláritól, feleségétől tudom, a végső eszméletlenség határán Karinthyra gondolt. Utolsó érthető szavai ezek voltak:- Szervusz Frici bácsi. (Új Tükör, 1987. március 1.) OS 255
