Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
A boldog költő - KUCZKA PÉTER: Gabi
Kuczka Péter GABI Munkatársakká tett bennünket a „legfelsőbb akarat”, Révai utasítása. Ki talált bennünket összeilleszthetőnek? Belőle az írószövetség főtitkára, belőlem szervező titkára lett. Később megbűnhődtünk érte. Meghívott, ismerkedtünk, aztán velem jött, őrnagyi ruhában hazáig kísért, megkóstolta feleségem palacsintáját. Utána én kísértem le a Horváth-kertig. Leültünk egy roskatag padra, jövőnkről beszélgettünk. Korábban csak futólag ismertem. Tudtam verseiről, fordításairól, barátai szívesen pletykálták. Munkatársakból közeli ismerősök, aztán barátok lettünk. Egyszer elkértem a pisztolyát, lőttem vele. Elsápadt, a lövedékkel el kellett számolnia, szerencsére a hadügyminiszter segített. Békekölcsönt együtt gyűjtöttünk. Illyéshez utaztunk Tihanyba, aláírást kérni. Felemeltük az ajánlott összeget. Búcsúzáskor Illyés megkérdezte, melyikünk a „politruk”, kinél van a fegyver. Magamra vállaltam. Felszólalásaiban csodálatos körmondatokat rögtönzött. Amulva hallgattuk, reméltük, hogy nem tudja befejezni. Befejezte. Utánozta Kosztolányit, remek Guillén paródiát adott elő eredetiben és Gáspár Endre fordításában. Ma is felnevetek, ha eszembe jut tréfás akadémiai székfoglalója Vastagh Benő költőről, akit kozák pika döfött át a segesvári csatamezőn. Fényképeken vagyunk együtt Tyihonowal, Nerudával, Nazim Hikmettel. Lenyűgözött. Sugárzott. Áradt belőle a kedvesség, komolyság, jókedv, műveltség, életszeretet, megértés, óriási szakmai és nyelvi tudás. És a szerénység. Minden forma a kisujjában volt. Egyik versemhez nagyszerű befejező sort írt. Magyarra költötte Homéroszt s közben - parancsra - agitációs verseket írt. „Bajtárs, emeld a fegyvered a fénybe / süllyesszed a tekinteted csövébe / s ha rozsdafoltot látsz belül, / tudd meg, az ellenség örül / s a te hibád, ha földerül / a képe”. Fejből idézem. Megdöbbentünk, amikor az írószövetség elnökségének egyik csoportja klikke- zéssel vádolt bennünket. Vitatkoztunk, aztán távoztunk. A Nyírségi napló ügyében egyszer felszólalt ellenem, utána egyre hevesebben az én oldalamon. Ké256
