Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

József Attiláról - Egy elfeledett „Szép Szó”-dokumentűmről

Egy elfeledett „Szép Szó”-dokumentumról

A Kritika 1980/4. száma közli a Szép S%ó című folyóirat negyvenöt éven át kiadatlan előfizetési felhívás-tervezetét, mely József Attila kézírásával, de szignáladanul maradt ránk. A kéziratot közreadó Szabolcsi Miklós, akinek a József Attila-életmű kutatásában és feltárásában elévülheteden érdemei vannak, a következőképpen kommentálja a „T. C!” megszólításéi kéziratot: „Előfizetési felhívás; tehát alkalmazkodva a célhoz, azokhoz óhajt szólni, akiknek a Szép S%p készülni fog. Ugyanakkor a S^ép S%ó szerkesztőinek közös álláspontját is tükröznie kellett — Ignotus Pállal együttesen fogalmazhatták.”

Szabolcsi Miklós kiemeli az idézett mondat utolsó előtü szavát; én inkább az utolsó szó második felére tenném a hangsúlyt: „fogalmazhattákP.

Az idézet folytatásában maga Szabolcsi Miklós is József Attila teljes jogú szerzőségének elfogadása felé hajlik: „A szárnyaló szöveg annak a nagy erőfeszítésének tanúsága, amellyel a költő a kor problémáira választ próbál adni — régi meggyőződésének szilárd elemeit és az útkeresés, kétségbeesés indokolta illúziós megoldásokat egyaránt felleljük benne.”

Ehhez még hozzáfűzném, hogy az — immár kiadott — Szép úgd-dokumentum annyira vallomásos jellegű, hogy szinte a költő önvallomásai sorába kívánkozik. József Attila a harmincas évek elején még félreérthetedenül leszögezte: „Várok a Vörös Óriásra!” — közelinek vélvén a kommunizmus világméretű győzelmét. A fasizmus németországi győzelme, melynek egyik oka az egységfront hiánya volt, és a mozgalmi életben ezzel egy időben tapasztalt meg nem értés hatására — eljutva a Bánattól a Reménytelenül magáramaradottság- élményéhez — mondhatta a kiábrándultság keserves szavait: „A munkásosztály nem váltotta meg az emberiséget, [... ] hanem maga is felbomlott”.)

Feltételezésem szerint a Szép Szp programjának közös kialakítása, megbeszélése után József Attila és Ignotus Pál külön-külön megírták az előfizetési felhívás tervezetét. József Attila írása — éppen önvallomásos jellege miatt — kéziratban maradt, bár a fasizmus térhódítása ellen tiltakozó utolsó bekezdését szinte teljes egészében átemelte híres Szerkesztői üzenetébe. Kinyomtatták viszont — feltételezésem szerint — Ignotus Pál szövegét — melyről irodalomtörténet-írásunk megfeledkezett - Lobi Dávid és Fia nyomdájában, ahol a Szép Szp is készült (Meg vagyok győződve róla, hogy e megoldással maga József Attila is egyetértett..)

A négyrét összehajtott nyomtatvány háromnegyed része a Szép Sző voltaképpeni programja, míg utolsó negyede letéphető — túloldalt a Cserépfalvi Kiadóhivatalnak címzett — Előfizetési ív. Maga a program remekül tipografizált; hétszer fordul elő benne fekete alapon fehér betűkkel a folyóirat címe, a tizennégy részre tagolt nyilatkozat vezérszavai pedig piros betűkkel figyelmeztetnek a lényegre.

Itt jegyzem meg, hogy a programot a második bekezdéstől a tizenharmadikig (eltérő tipografizálással, de szinte teljesen azonos szöveggel) közölte a Szép Szp 1936. júniusi száma, mely Mai magyarok régi magyarokról címen könyv alakban is megjelent. Itt a lapon olvasható tartalomjegyzék után a számozadan első lapon találjuk A SZÉP SZŐ... kezdetű programot, a túloldalon pedig a folyóirat első három számának ismertetését.

A teljes szövegű nyomtatott programot - melyet most bemutatunk - József Jolán őrizte meg s adta át a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. (A piros betűvel kiemelt szavakat kurzivá- lással jelöljük — az első bekezdésben Ignotus Pál és József Attila neve az eredeti nyomtatványban is ki van emelve.)-173-