Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Nagy László indulásai. 1946-1949
többsége bizonyára a NÉKOSZ-hoz való csatlakozás után lépett be a kollégiumba, Nagy László költővel egy időben. Nagy László mindenesetre még a Damjanich utcai parasztpárti Falu-Budapest Mozgalom kollégiumába érkezett az 1946^4-7-es tanév kezdetén. Hamarosan átköltöztek a Dózsa György út 82/B szám alá, az egykori Batizfalvy Szanatórium romos épületébe. Itt júniusig orosz katonák laktak, az épület rendbehozásában minden kollégista részt vett. A helyreállítás szakaszairól ismerjük B. Nagy László és Barcs Sári riportjait, maga a költő pedig e sorok írójának adott első interjújában kijelentette: „Én készítettem a kollégium névtábláját, ráírtam nagy betűkkel, hogy Dózsa György Népi Kollégium és tüzes koronát is festettem rá.” Kerek Gábor lett a Dózsa György kollégium első igazgatója, ő a Györffy kollégiumból jött, miként az őt követő Horváth István. Mindkettőjükről, továbbá Liska Tibor gazdasági vezetőről szeretettel emlékezik a költő az e korszakáról szóló interjúiban. Jöttek 46 őszén-telén a művésznövendékek: Litkei József, Molnár József, Alexin Andor... Szolnoki János és Vig Rudolf a kollégium legtehetségesebb fiataljai közé tartoztak. Szolnoki néhány hónap alatt elolvasta, elsajátította a világirodalom legfontosabb alkotásait, a bogácsi parasztgyerek, Vig Rudolf pedig már ekkor, 17 évesen képzett zenész; fuvolá- zott, zeneesztétikai előadásokat tartott társainak — és felfigyelt Nagy László költői tehetségére. B. Nagy Lászlót kell idéznem, akivel 1970-ben interjút készítettem: „Most képzeld el — így emlékezett —, hogy én ott vagyok, már újságíró, sőt egy ifjúsági lapnak a szerkesztője is, és él a kollégiumban egy költő, akiről ma már nyílt titok, hogy zsenije ennek az időszakban, és akkor egy 17 éves fiatalember nyomja az orrom alá a Nagy László akkori verseit. Hozzá kell tennem, hogy viszont Nagy László elszántan védekezett az ellen, hogy ő költő volna, mert képzőművész akart lenni, és ha egyáltalán valami befolyásom lehetett rá, mindenesetre a szimatom jó volt, mert miután Vig Rudolf megmutatta nekem, három sora után rájöttem arra, hogy költő és nagy költő lesz belőle.” Igen, Nagy László felfedezője, verseinek első közlője kollégista társa, [B.] Nagy László volt; az általa szerkesztett Népi Ifjúságban, a Népi Ifjúsági Szövetség, a NISZ folyóiratában jelentek meg első versei — ekkor még Iszkázi Nagy László néven, hogy a már több éve publikáló, azonos nevű szerkesztőtől megkülönböztessék az olvasók. A költő első verse Éjfél címmel jelent meg a Népi Ifjúság 1946. decemberi számában. Karácsonyra készült, minden bizonnyal a szerkesztő kérésére, a lapban ugyanis a NISZ-szervezetek részére egyéb karácsonyi műsorszámokat is találunk (József Attila: betlehemi királyok, Gombos Gyula: Je\us születése napján, Bedehemes játék stb.). Itt olvasható Széchy András tanácsadója is, NISZ-mulatságok szervezésére. Nagy László első publikált költeménye még csak nyomokban ígéri a későbbi klasz- szikust, de — s ez a Népi Ifjúságban megjelent többi versére is áll — eléri a három évvel későbbi első kötet, a Tűnj el fájás ádagszínvonalát. Ilyen a lap 1947. márciusi számában olvasható Márciusi s%él is és az áprilisban megjelent Húsvét táján, amely kétségkívül a három közül a legművészibb, sőt, a későbbi „hosszú” Nagy László-versek, versszimfóniák első próbálkozásaként is olvasható.1 Érdemes egy pillantást vetnünk a költő számára első megjelenést biztosító lapra is. A szerkesztő [B.] Nagy László cikkei és Móricz Zsigmond-dramatizálásai mellett nagyrészt a Dózsa György-kollégisták írásait találjuk itt 1946 novembere és 1947 júniusa kö1 L. Tasi József: „Húsvét tájári' Nagy László pályakezdéséről. Elet és Irodalom, 1995. márc. 31. 4-5.1.-95-
