Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Nagy László indulásai. 1946-1949

zött (Bartha Antal: Étyek, a telepes falu — 1947. jan.; Horváth István: Hogyan s^ervesjék meg a győrjfysták a Parasgjpártot? — 1947. márc.; Vig Rudolf: NISZ indulója [A Sej a mi lobogónkat... szövege, története és kottája] — 1947. márc.; Szamos György cikke Táncsics Mihályról és Áchim Andrásról — 1947. április, május.)

A Népi Újság 1947. májusi számában arról olvashatunk, hogy „Bulgár népdalfüzete- ket küldött a NISZ-nek a bolgár ifjúsági mozgalom”, a júniusi B. Nagy által jegyzett utolsó lapszám pedig a kollégisták vágyait fogalmazza meg: „A budapesti Dó^sa György kollégium a faluról városba került dolgozó fiatalok számára dolgozóiskolás kollégiumot szervez, a tehetséges parasztszármazású művészek részére pedig művészkollégiumokat.”

Nem így történt. A Dózsa néhány hónapig még vegyes kollégium maradt, majd 1948-tól közgazdász-kollégium lett. A művészkollégisták azonban már korábban kirajzottak. Vig Rudolf 1947 karácsonyán átment a Tánc- és Kórusművészeti Kollégiumba, ahol kollégista és tanár lett egy személyben, Nagy László pedig 1947 őszén nem csupán kollégiumot, de főiskolát is cserélt: átiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára és a Dési Huber István képzőművész népi kollégiumba költözött.

Vig Rudolf, a költő sírig hű barátja 1970-ben emlékezetből elmondta Nagy László egy költeményét, mely még közös dózsás hónapjaik alatt keletkezett. így hangzik:

„Az éjjel de jól hevertem, három lánnyal egybekeltem.

Szépek voltak, mint a hajnal, földig érő vörös hajjal.

Ilyenek a legszebb lányok úgy táncolnak, mint a lángok.

Táncot járni én nem tudtam, bokájukban elbotlottam.

Elbotiottak ők is bennem, adj pajtás most tü^et nekem.”

(Az éjjel de jót hevertem!)

E vershez, amikor olvasom, Antonioni húsz évvel későbbi Nagyításának egyik epizódja társul: Thomas, a fotós és a két lány évődő kergetődzése a ruhákkal teli fogasok között, majd egymásra zuhanásuk...

Mit tett még, mit írt még Nagy László a Dózsában? Vig Rudolf szerint lefordított egy román kolindát, amely így kezdődik: „A szeleknek élénk szárnyán / A föld felett bátran szállván / zengedezünk néked, szép csillag!” — Ez lett a kollégium indulója. A kolinda teljes szövege megtalálható a Népek dalai című 1949-es kötetükben. Feltételezem, hogy Nagy László ezt a karácsonyi éneket — Vig Rudolf intenciójára — már 1946 decemberében lefordította, s így a fenyőfa alatt közösen énekelhették a Dózsa György népi kollégiumban. A költő első — éppen ekkor — megjelent verse, az Éjfél is a Születés témáját dolgozza fel, a román kolindánál keményebben és komorabban. A költő egy ízben szavalóversenyt is nyert a kollégiumban, József Attila Förgeteg című versének előadásával.-96-