Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Modell és mű. Krausz Évi alakja A befejezetlen mondaflonn
3. Néhány adalék Déry regényébe% A befejezetlen mondat összegezi mindazt, amit Déry negyvenéves koráig megtudott, megismert a világról. Az nyilvánvaló, vallom Vas Istvánnal, hogy „az írónak teljes joga kulcsregényt írni, sőt, a szereplőket és történéseket tetszés szerint eltorzítani, meghamisítani — ha a siker igazolja”. Véleményem szerintii befejezetlen mondat egyik nagyon fontos szála az író Nagy Etel iránt érzett „könnyű szerelme” rejtett, bár néhol alig álcázott dokumentálása. Nézzük a szereplők nevét. Krausz Évi, a hosszabb ideig Bécsben élő tánc- és mozdulatművésznő, erős baloldali, sőt kommunista elkötelezettséggel, akitől maga a címben is megjelenő „befejezetlen mondat” ered: Nagy Etel alteregója. Hogy azzá válhasson, azaz Nagy Etel Krausz Éviként jelenhessen meg Déry regényében: bőségesen alátámasztottam az eddigiekben. Vezetéknevét Éti bécsi táncmesterétől, Gertrud Kraustól kölcsönözte az író, keresztneve, Évi, a magyar nevek közül a legközelebb áll az Éti hangzáshoz. Parcen-Nagy Lőrinc az író regénybeli mása. Véleményem szerint összetett nevének második darabját Nagy Ételtől kölcsönözte. Abramovics, Déry második alteregója, az 1933-as varsói nemzetközi táncverseny győzesének, Ruth Soréi Abramovitsnak a nevét viseli. Keresztneve nem derül ki a könyvből, melyben „csak” az a szerepe, hogy Dérynék módot ad Étivel közös boldog bécsi hónapja alig leplezett bemutatására. A varsói táncversenyről Déry olvashatta Nagy Etel gépiratos beszámolóját. Nem lehet véleden, hogy amikor Krausz Évi Parcen-Naşy Lőrinc szeretője lesz, az író így mutatja be, azaz nyomatékosítja már meglévő vonásait: Évi „mint egy ifjúkori apáca, tárgyilagosan, tiszta szemmel, s könyörületesség nélkül eljegyezte magát a munkás- mozgalommal. .. ” A regénytrilógia végén, az Abramovics-epizódban ez a meghatározás szóról-szóra visszatér. „Évi, aki már serdülő korában, mint egy újkori apáca, tárgyilagosan, tiszta szemmel, könyörületesség nélkül eljegyezte magát a munkásmozgalommal...” Ezúttal befejezem az idézett körmondatot: „...régebben el sem tudta volna képzelni, hogy bármi köze lehetne egy férfihoz, aki nincs benn a »mozgalomban« vagy legalábbis nem »szimpatizáns« (amilyennek Lőrincet dolgozta át egy kis jóhiszemű öncsalással); egész életében megvetette, söpredéknek nézte, a közelébe sem engedett férfit vagy nőt, aki nem foglalta el öntudatosan helyét a társadalmi harcokban, s olyan »henye, önző vagy közömbös életet élt«, mint Abramovics.” Helyben vagyunk. Déry Parcen-Nagyként mint kommunista szimpatizáns, Abramovicsként pedig mint polgár (Abramovics magyarul jól beszélő horvát orvos a regényben) került szerelmi kapcsolatba az „újkori apácá”-val, Krausz Évával. A skizoid kettősség a valós életben, Déry Tibor és Nagy Etel szerelmi kapcsolatában így nem jöhetett lére, jól jellemzi azonban Déry kettős irányultságát, hagyományok által meghatározott és saját elhatározása révén kialakított elkötelezettségét. A valóság diadala, hogy az Abramovics-epizódban Déry többször is említi a bécsi nemzetközi táncversenyt, amelyre Évi az osztrák fővárosba utazott, a díjkiosztó ünnepségről is van egy fél mondata, nem teszi azonban nem győztessé, hisz tudjuk, Étit már a táncversen első napján kizsűrizték. A befejezetlen mondatot is Abramovics-énjének szánja az író. Az Ostbahnhofon hangzik el, Évi búcsúszavaként, bár meglehet „eredetileg a bécsi hajóállomáson nyomta el a kürt Éti búcsúszavait: „ — Élj ezután tisztességesebb életet — mondta haragosan csillogó szemmel az elképedt Abramovicsnak, aki a peronon állt, a lába közé csavarodó füstben —,-92-
