Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Modell és mű. Krausz Évi alakja A befejezetlen mondaflonn

élj ezentúl tisztességesebben, mert szavamat adom, hogy különben nem jövök többé visz- sza. Azt képzeled, hogy egyedül vagy a világon, s hogy ez felnőtt emberhez méltó élet...” Ez a félbeszakadt mondat méltó Krausz Évi modelljéhez, Nagy Ételhez, akinek, tudjuk, minden második szava az anyjától átvett kollektív volt. (Gondoljunk József Attila híres költeményére: „Ha volna kollektív iparosfa, / téli cipőjét megteremné...”)

4. Epilógus, avagy a befejezetlen nyomozás

Bizonyos fokig A befejezetlen mondat utóéletéhez tartozik Déry Tibor és Vas István későbbi kapcsolata. E tanulmány írásához számos forrás nem állt rendelkezésemre. Nem olvastam Vas István egyetlen Nagy Étihez írott levelét sem és nem ismerem Déry Nagy Ételhez szóló leveleit — ha voltak ilyenek, — valamint hozzáférhetedenek egyelőre Déry Tibor Vas Istvánnak írott 1961 előtti levelei is. Hogy egyet-kettőt mégis idézhettem, ennek tán az a magyarázata, hogy 1941-ben, amikor a Babits halálát követő napokban Vas István garzonlakást vett ki a Katona József utca 31-ben későbbi második feleségének, Kutny Máriának, felszólította Déryt, hogy a nála lévő kéziratokat és leveleit sürgősen vigye el, helyhiány miatt. Déry többi levele - néhányra hivatkozott memoárjaiban — egyelőre hozzáfér- heteden, így be kell érnem a pandant] aival.

Vas 1943. május 1-jén kijelenő: „Barátságunk megszakadását szerves, természetes folyamatnak érzem.” Én inkább úgy látom: barátságuk hullámmozgásszerűen alakul Ed halála után. 1945. június 26-án például Vas közli Déryvel, hogy Marikával beköltöztek hozzájuk. Régi, közvetítő szerepe is feléled még egyszer: 1946. október 20-án a Szemtől szembe zürichi megjelentetéséhez ad tanácsot.

Déry első hozzáférhető levele 1961. augusztus 18-i keltezésű. Gratulál a Nehéz szerelem folyóiratközléséhez. „Nagyon irigyellek — írja —, nem utolsósorban az emlékezetedért. Ha nekem kellene életrajzot írnom — teszi hozzá —, a memóriámból nem telne többre, minthogy: Születtem, éltem, meg fogok halni.”

Valóban a halállal való szüntelen viaskodás jellemzi Déry 1969-ben megjelent ítélet nincs című memoárját. Nem sokkal a folyóiratközlés előtt Déry visszautasítja Vas kérését, hogy mutassa meg a mű kéziratát:

„Úgy láttam az elmúlt hónapok folyamán, hogy békítési kísérletem nem sikerült, olyan törés van benned, amin nem tudsz ádépni. Érzékenységedet megértettem s tiszteletben kívántam tartani, sajnos te nem tiszteled a másét. De akár bennem van a hiba, akár benned, hogy sem színészkedjünk egymás előtt, inkább maradjunk meg emlékeinknél.”

így történt. Az ítélet »/«erben Déry úgy működteti emlékei fogaskerékrendszerét, hogy ne súrolja Vas érzékenységét.

A befejezeden nyomozás pedig jelenleg befejezheteden.

Új Forrás, 1995. 6. sz 70-77.-93-