Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Korszakok, korszakváltások Illyés Gyula költészetében (1920-1939)
lehetősége és a földből, a népből való megújulás. Nyilvánvaló, hogy Illyés a harmadik utat választotta, bár a másik két lehetőség is meg-megérintette. A korszakváltás érzékeltetésén túl is érdemes lenne behatóbb elemzésre Illyés első kötete. Például a Mint a harmat címet viselő szerelmesvers-ciklus, amelyben egyaránt hódol a Párizsban maradt Orosz Annának és a szülőföldjén frissen megismert szomszédlány- Annának. Utóbbi hamarosan meghal. Költő, mit tudsz szólni a halálról?”15 — kérdi a gyánd lány eltávoztakor, majd hamarosan velejéig megrázza fiatalon, 28 éves korában elhunyt fivére halála, s a fájdalom hatására megírja hazatérése utáni első nagy versét, a Búcsúztatót. A kötet dedikációi is figyelemre méltóak. A bevezető nagy terjedelmű költeményt Ostvát Ernőnek, a Simoni bérest felfedezőjének, Füst Milánnak ajánlja. A nyolc darabból álló Szerelem címzettjei: Déry Tibor, Térmegh Bálint és Nagy-Bordács Ambrus, Csók István, valamint Juvancz Iréneusz. Utóbbi a költő későbbi első feleségének Juvancz Irmának az édesapja. Muca a testnevelési főiskolára járt és Madzsar Alice-nál tanulta a mozgásművészetet. A költő francia órákat adott neki, viszonzásul matematikára oktatta őt a lány édesapja — tán ezért a dedikáció. Egy-egy dedikációt kap még Bölöni György, Rubin László — Illyés egykori mentora a Phönix biztosítóhoz — és Vágó József. Egy évvel később József Attila a Nincsen apám se anyám című kötetét Vágó Józsefnek ajánlotta — igaz, ő a Vágó-lánynak udvarolt. (Vágó Márta emlékirata szerint mindkét költő udvarolt neki, de József Attila meggyőző érvelésére Illyés visszalépett...) Beérkezés és számvetés Bár szinte a strukturalisták, szemiodkusok módján olvassuk Illyés költeményeit, az Illyés- recepcióra alig-alig figyelve, nem vonatkoztathatunk el a kortól, amelyben fogantak. A Satjúrendek című második kötet például 1930 decemberében jelent meg, két évvel a Nehe\ fold után. A kötet dedikációja — Osvát Ernő emlékének — eszünkbe idézi a legendás szerkesztő halála utáni utódlást a Nyugatnál; Illyés, mint tudjuk, hamarosan mesteréül választotta Babitsot és Móricz Zsigmonddal is mindvégig jó volt a kapcsolata — erre különösen Móricz Kelet Népe-éveiben találunk szép példákat. Az első kötet a hazaérkezésé, hazatalálásé volt, a második a beérkezésé és a szétte- kintésé. Számos versben hegyormon, csúcson állva néz vissza és előre. így a forradalmak leverésének tizedik évfordulójára írt A szétvert jwrgben; itt a befejező sorokban magát a lovastengerészt is megidézi: „mögöttünk messze, lent, mint / lázkép léptet át / letiprott földünkön magos sovány lován / a Hódító...”16 17 Itt említjük meg, hogy József Attilához hasonlóan Illyés is megírja a maga versét az 1930. szeptember 1-jei tüntetésről {Szennyes sikátorok köpött) f a Növekvő stjéfotn pedig saját Trianon-élménye kap első megfogalmazást; talán nem véletlen, hogy a Magyar jakobinus dalát író Ady Endre visszhangjaként: „Varjú veri szárnyát fejemen, kiáltoz, Havas ifjúságom, viselem koronád! A kis állat, amely hasonfekve issza Az Adriát, rámnéz egyszer Magyarország. 15 Dal a galambról. I. h. 56. !. 16 Illyés Gyula: Satjúrendek. Bp. 11930], 28.1. 17 Illyés Gyula: i. m. 67.1.-80-
