Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Korszakok, korszakváltások Illyés Gyula költészetében (1920-1939)

Ujjaim begyéből vért vágok eléje,

Fölkel a kis állat, lerázza terheit Hajnalt abrakol majd, kocsink elé fogjuk,

Nyerítve röpíti a nap vőfélyeit.”18

Ez már a férfi széttekintése és programja. Többször is búcsút vesz az ifjúságtól, legszebben talán az íme, férfi lettemben.

„Csúcson állok, íme, életem tájait Látom lent s fent szerte ragyogni köröttem.

Látom gyerekkorom arany uszályait Úszni vízgyöngyösen dagadó ködökben,

Rácegrespusztát száz hajló gledicsfával,

Apámat botjával s két csahos kutyával.

Úgy véli, innen már lefelé fut az út: „a lent váró vidék / Már az öregségnek küldi őszi ízét.”19 * Itt az idő, sugallja, hogy „födél után nézz már... rakj családi tűzhelyt...” (Madarak szóltak fenn... )211 Ebben a kötetben olvashatjuk Mucához írt első verseit, így a Szerelmem huszonegy éves címűt, amelyben a szeretett lány gyermekkori fényképe felidézi a maga pusztai gyermekkorát, de nem bántóan, az összeegyeztetés, a simítás szándékával.21 A Búcsúban nemcsak az ifjúságtól válik el, de előre is vet egy pillantást:

„Nézd a jövendőt, hogy lángol Azon kell mennem át Utolérni az életem Kivívni egy igaz hazát —

Mit balfelől csókolt a nap Csókold meg jobbról arcomat Mondd csak bátorításodat...”22

Valamennyi eddigi témáját-gondját-örömét-tervét összegezi a kötet záró versében (Mint a mosolygó merénylő...)

Először rögzíti a pillanatnyi helyzetet:

„Huszonhat év, mondod? Mit akarsz? Nézd, síma Hajadra most kezd csak a napnak sugara Merőlegesen és ragyogtatón tűzni!

Lásd eddig vakított, mert szembe jött veled,

De most melléd pártol s kezd hátulról fejed Köré csokrot fűzni...”

— azután így szól kedveséhez: „Fényes szemeid nem vigasztalnak engem!” Meg is magyarázza, hogy miért nem:

181. h. 69.1.

is i. h. 40-41.1.

201. h. 54.1.

21 I. h. 48-49.1.

22 I. h. 63.1.-81-