Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Korszakok, korszakváltások Illyés Gyula költészetében (1920-1939)

Ez a vers, amelyet Illyés a Mint a danákban közöl 1942-ben, már a későbbi közösségi költőt ígéri, így akár nyitánya is lehet Illyés költészetének. Komorabb fogalmazása ellenére hasonló helyzet szülötte József Attila Éhség című költeménye, a Szépség koldusából.

Es most olvassuk el Illyés nyomtatásban megjelent első versét, a Népszava 1920. december 22-i számából:

El ne essél, testvér

„Csüggedéssel, mély fájással, tán lankadó akarással,

Bódult, zúgó fejjel,

Sebzett szívvel, beteg fájón e kleden rideg tájon vándorutunk fáradalmin Testvér, ne csüggedj el.

Sok-sok vidék már mögöttünk, nagy ideje, hogy mi jövünk,

Egymást támogatván,

És talán most a viharban karod nem lesz a karomban S támasztékul lankadt fejünk Egymás görnyedt vállán?

Hajunkat a szél cibálja, arcunkat az eső vágja,

A sár bokánkig ér,

De az erőnk ne apadjon, nagy hívésünk el ne hagyjon Soha-soha minket

S meg-megroggyan bár a lábunk, de mi a jövőbe látunk,

S bús utunknak vége előtt El ne essél, testvér.”3

Ez a vers név nélkül jelent meg az akkoriban igen csak megcenzúrázott Népszavában; mellette, alatta is törölt részek árulkodnak a szedés utáni beavatkozásról. A költő nevét azonban nem a cenzúra törölte. Középiskolás volt, az érettségi évében. Illyés mintegy megrendelésre írta, Lusztig Imre, barátja és osztálytársa — az Izabella utcai Kereskedelmi Felsőiskolából — ösztönzésére. Ugyanő — Lusztig Imre — tagja annak a forradalmi ifjúsági tömörülésnek — a Menczer Béla csoportnak —, amelynek a Magyar nyelvű Szocialisták Forradalmi Szövetsége nevében írt röplapjának megfogalmazásában mindketten részt vettek. Illyés a felelősségrevonás elől Párizsba emigrált, Lusztig Imre meg sem állt az Egyesült Államokig.4

Korai, keletkezésük után többnyire megsemmisített verseit Illyés sommásan így minősíti: „Gyóni-hatás, adys kuruckodás; szocialista vezércikk-vigaszok a népdal ütemére lebegtetve.”5

A bemutatott vers azonban nem a népdal ütemén lebeg. Inkább Edgar Allan Poe híres versére, A holiori és a Danaidák című Babits-versre emlékeztet. A hollót Illyés ismer3 [Illyés Gyula]: El ne essék testvér. Népszava, 1920. december 22. 3.

4 Vö. Lusztig Imre: hajtanaim, Illyés Gyula. Amerikai Magyar Szó, 1983. április 28. In: Illyés Gyuláné: Illyés Gyula emlékkönyv. Bp., 1984. 23-25.

5 Illyés Gyula: Beatrcie apródjai. Bp., 1979. 323.-77-