Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Korszakok, korszakváltások Illyés Gyula költészetében (1920-1939)

hette Kosztolányi Dezső Idegen költők antológiájátó 1, a Babits-vers is több mint egy évtizede megjelent már. Illyés a Beatrice aprodjaibaxy ad hírt e verséről, megjegyezve, hogy a nyomtatásban megjelent költeményt barátainak, sőt édesanyjának se mutatta meg; nevével való közzétételére továbbra is zárlatot kérve.6 Úgy érezzük, miután az életmű lezárult, e megkötés feloldható.

Az El ne essél testvér természetesen nem nagy vers, szerintünk A% idegen is sokkal jobb, bár ez utóbbit „egy kicsit lesimítva a haját” adta közre a költő. Mindkét zsenge a későbbi közösségi költőt előlegezi, ha nem is azonos színvonalon.

A s^ámű^etés énekei

Ez a közösségi költő néhány év múlva immár teljes fegyverzettel lép elénk a Párizsban írt versekben. Ezek közül néhányat csak a Nyugaton megjelenő emigráns lapokban közölhetett, így a Lenin halálára írt Éjjelben győ^nit, a költő forradalmár hitének szép dokumentumát:

„Súlyos gyümölcsként érnek szíveink már a tűrésben,

Oroszország,

Ma ez a szomorúság kigyújtja az elkeseredést és a

bosszút, mely szétömlik, mint a lámpa

mikor villan meg már szuronyaid hegyén az a Hajnal?

Az égen föltűnik Lenin sápadt arca. Éjjelben győzni.

Előre, vörös hadsereg...”7 8

Hasonló hangot üt meg az Értünk elhulló proletár halottak.11 Érdemes a versformára is figyelnünk vagy úgy is mondhatjuk: a formára: Illyés tévedhetetlen biztonsággal használja már a formát, ezúttal a .Ma-istáktól - és a nemzetközi avantgárd Párizsban élő legjelesebb képviselőitől, személyes ismerőseitől, barátaitól — elsajátított szabad verset. Az automatikus írással is foglalkozik: „Semmi rejtegetni valóm: kezemben a toll, de fogalmam sincs, mit fogok a következő sorba írni.” Ehhez ironikusan hozzáfűzi: „Büszke vagyok szabadságomra, mely eddig is már három javítás nélküli oldalt eredményezett.” Ugyané versben — Sub speáe aeternitatis — leírja vízióját egy francia lányról, aki kezében angol könyvet tart és tiszta hangon énekel:

„...olyan vagyok, mint a csillagos ég

olyan vagyok, mint a zengedelem...”9 10

— és valóban, az automatikusan mozgó toll alól kibukó magyar dal — talán egy cecei lagzi emléke — megidézi, magával hozza/húzza az elhagyott szülőföldet...

Amikor a Dokumentumban megjelent Illyés idézett költeménye, Füst Milán már megírta híres levelét Gellért Oszkárhoz, amelyben Illyés Gyulát a Njugat szerkesztői figyelmébe ajánlja.111 A Láthatár című új folyóiratban olvasta a fiatal költő verseit, ezek közül

6 Illyés Gyula: i. m. 326.

7 Illyés Gyula: Éjjelben győzni. In: uő: Hasp a magasban. Bp. 1972. 797.

81. h. 800-801.

9 I. h. 804-805.

10 Füst Milán — Gellért Oszkárnak. Budapest, 1927. március 18. Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára,

V.3195/327-78-