Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Hatvány Lajos és Németh László. Hatvány Lajos levelei margójára

Lesz-e reform? című, annak idején28 feltűnést keltő cikkben, Gömbös elé vetette a sorskérdést, s midőn arra nem kapott választ, egyetlen nagylelkű gesztussal vetette oda a családjának kenyeret s neki magának bizonyos propagandista hatalmat adó állást, melyet a reform-kormány egyik tagjától a rádiónál kapott. Bármily kevéssé vagyok is híve a fanatizmusnak, mely a gondolkodót — éppen, mint Némethnek sajnálatos példája mutatja — csak téveszmék felé vezetheti, a cselekvés fanatizmusának magával ragadó és példát adó erejét nem lehet letagadni. Az ember azt várta volna, hogy az ifjú írók, kik vezérükül ismerték el Némethet, vele együtt ugyancsak felmondják Gömböséknek a bizalmat. Csodálatos azonban, hogy az irracionalitás apostolai mily racionális szívósággal tartottak ki továbbra is a hatalom letéteményesei mellett.”29

Analista könyv — szintetikus mű

A jég tehát megtört, de még nem olvadt el teljesen. Hatványnak a felszabadulás után Londonból írt leveleiben is találunk — nem hízelgő — utalásokat Németh Lászlóról.

„Ady-könyveidet nagy okulással olvastam végig: örültem, ha egyetérthettem Veled, s sajnáltam, ha ellentmondásra késztettél” — írja Földessy Gyulának 1946 februárjában. Bár a könyv címét nem adja meg, minden bizonnyal Földessynek Ady értékelése... című élesen Babits-ellenes — és Németh László-párti - monográfiájáról van szó a következő mondatban: „Meg hogy a hebrencs Németh s a vásári, jó hangú kikiáltó Erdélyi József különb legények volnának, mint Babits, mon Dieu, ezt csak nem hiszed komolyan?” Ebben a levélben dicséri Földessy Goethe-fordításait,30 melyet a fordító annak a Németh Lászlónak ajánlott, „aki napjainkban a legtöbb dolgozott és szenvedett a magyarságért”. Ugyancsak Földessynek ír az újra megjelenő Választói, amelynek gondolkodása tisztább, mint Németh Lacié (és) nemzedékéé.” (1946. nov. 17.) Remenyik Zsigmondot, aki a Hit- ler-ellenes emigrációról tett felelőtlen kijelentése után sokáig szilenciumra volt ítélve, meg- rója-vigasztalja: „olyan országban, ahol Szabó Lőrinc és Németh László újra szerepelhetnek, ott Remenyiket sem hagyhatják el a tehetségének méltatói [...].” (1946. nov. 28.)

Hatvány Lajos 1947-ben hazatért második emigrációjából, bőröndjében a majdnem kész Petőfi-könywel, amelyre azonban a személyi kultusz éveiben nem akadt kiadó. Németh László előbb a vásárhelyi leánygimnázium katedráján, majd műfordítóként valósíthatta meg híres gondolatát: „gályapadból laboratóriumot”.

„A negyvenes évek végén — írja Németh Hatvány halálakor,31 abban az időben, amikor a Tücsökjére s az Iszony megjelent, egy közös barátunk adta tovább Hatvány panaszát: »Ilyen az én szerencsém. Ha valami jót akarok olvasni, Szabó Lőrincet és Némethet kell kezembe vennem.« Ezt a mondatot, tán nem kell bizonyítanom, annak a dicsőségére idézem, aki mondta.” Hatvány ezután, mint 1927-ben, ismét megkereste Németh Lászlót. Közös barátjuk, Földessy Gyula lakásán zajlott le a nevezetes találkozás. „Legközelebb Ferenczy Béniéknél majd az ő Duna-parti lakótermében találkoztunk — írja Németh László —; olyasformán figyelt, vizsgált, osztályozott, mint nagy ellenfele, Osvát, amikor először mentem fel hozzá a pályadíjért.” A következő mondat nagyon pontosan jellemzi

28 Magyarország, 1934. dec. 25.

291. h. 1938. jan. 23. 21.1.

30 Epigrammák és xéniák. Bp. 1944.

31 Németh László: Hatvány Lajosról Elet és Irodalom, 1961. febr. 20. 7.1.; Uő: Sajkád esték. Bp., 1961. 336-341.1.-73-