Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Hatvány Lajos és Németh László. Hatvány Lajos levelei margójára

én, de nem hiszem, hogy zordabbul ejtette volna meg leszámolását fajtájával, mint a Zsiga szerzője. Mindezt olvassa el az annyit olvasó Németh László, mielőtt Szegfűéknek sommás, pártszenvedélytől fűtött ítéleteit elfogadja. Szekfűvel és Ottlikkal való szövetségének nem lehet más a vége, minthogy vagy kihasználják, vagy fölakasztják. Ignotus, Hatvány... meg a magyar életből kiesett Jászi is különb és hozzá illő szövetségesek volnának az ő refomrmozgalma számára, mint a reform jelszavakkal játszó Budapesti Hírlap és Magyar Figyelő [helyesen: Magyar Szemle] szerkesztői. Feljogosítják, sőt kérlek rá, hogy ezeket a sorokat, illetve azoknak tartalmát, add Németh László tudtára. Egyéneden fegyverekkel küzdünk, nem szellemiekben vagy morálban, hanem hatalomban. Nekem a lapok nem adják le cikkeimet, az ő progesszivitása előtt nyitva állnak még a kurzus felé vezető gyanús ajtók is. Apropos, ha ugyan ellenfeleimtől némi nobilitást tételezhetnék föl, úgy illenék, hogy a Válasz ne csak polémikus alkalmakkor emlékeznék meg rólam, hanem Bölöni- könyvemet is tudomásul vegye.” Hatvány utolsó mondatában Kardos Pál Zsidó válász című írására céloz, mely ugyancsak a Válasz 1934. júliusi számában jelent meg. S arra is, hogy Bölöni Sándorról írt könyvét — Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát — megküldte Debrecenbe is, az alábbi ajánlással: „Gulyás Pálnak és a Válasz szerkesztőségének üdvözlettel a túlsó partról.” Sajnos sem a Válasz, sem a Móricz kiválása után Babits által szerkesztett Nyugat — melynek könyve részletét közlésre ajánlotta — nem vett tudomást a túlpartról érkezett üdvözletről és nem foglalkozott Hatvány könyvével.

új szellemi fronttól- a márciusi frontig”

1936 áprilisában jelent meg az Ady körül című alapvető fontosságú Hatvany-tanulmány, amely főleg a Féja Géza által összeállított posztumusz Ady-kötet — Jóslások Magyarországról — sajtóvisszhangjával foglalkozik. Hevesi Andrást oktatja ki, hogy a Féja választotta cím azért rossz, „mert Ady Endrét a halála óta elszaporult Szabó Dezső- és Németh László- féle hím-Pythiák közé sorolja, akik csak akkor szólalnak meg, ha már a transz tajtékos habja veri a szájukat.”25 * (B. Hatvány Lajos 1959-ben kötetbe gyűjtötte Ady-tanulmányait. Itt a Németh László-utalást már elhagyta...) Ugyancsak Hevesivel vitatkozva a tanulmány folytatásában a jobbágyság történetét megíró Acsády Ignácot a minden idők Zápolyáit igazoló Szekfű Gyulával szembeállítva jelenti ki, hogy „a meghaladott Jászi már harminc év előtt tisztán fejtette ki Közép-Európa problémáit, ellenben a kor magaslatán álló Németh László manapság amily megható jószándékkal, oly zavartan és oly tökéleüen tudománnyal botorkál nyomában [...]”2<s

1938 januárjában jelent meg Hatvány tollából az Ady, Tisza, Szekfű vagy a megtévesztés tudománya c. tanulmány. Ennek a fajvédő Ady c. fejezetét így kezdi: „lm látjátok feleim szömtökkel Ady Endrét, ki olyannyira egy volt a magyar fajjal, hogy »a fajtáján elhatalmasodó bajokat ösztönével, belső, tudattalan érzékeivel érzékelte, akár saját testi bajait«; — azazhogy olyan magyar volt, amilyen sem Petrovics-Petőfi, sem Ziegler-Gárdonyi nem lehettek s amilyenek manapság Szekfű Gyulán kívül, csak a Szabó Dezsők, Németh Lászlók és Imrék lehetnek.. .”27

Hatvány Lajos ugyancsak 1938 januárjában két részből álló cikket írt a Magyar Hírlapba. Az új szellemi fronttól — a márciusi frontig címmel. Ez az első eset, ahol elismerőleg nyilatkozik ellenfeléről: „Németh Lászlónak sok hibája, vétke mellett érdeme marad, hogy

25 Szocializmus, 1936. ápr. 412.1.

“ I. h. 415.1.

27 Szocializmus, 1938. jan. 21-22.1.-72-