Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Hatvány Lajos és Németh László. Hatvány Lajos levelei margójára

Vallomásában leszögezi: „a németországi eseményektől megviselt zsidó érzékenység elég gyorsan megtanulja, amire Hatvanyék tanítják, hogy »látszólag« művelt emberben ne lásson mást, csak a britanniás »szőrös kezét«. Felidézi az általunk már nagyrészt ismertetett utat, melyen haladva az epiteton ornanst kiérdemelte. Ami új válaszában, az állítólagos antiszemitizmusának magyarázata: „Antiszemita voltam abban, hogy olyan szerepet töltöttem be, vagy iparkodtam betölteni, amely a Nyugat korában zsidó monopólium volt. Helyemet puszta tehetségemmel szereztem és tartottam meg, bal vagy jobboldal, íróklikkek, újságok, kiadóhivatalok támogatása nélkül, olyan pőrén, amilyen pőre ebben az országban csak az ország érdeke lehet. Tulajdonképpen szépírónak készültem s csak azért lettem az, ami lettem, mert úgy éreztem, hogy hiába nagy író, nagy alkotás, ha nemzettest és írók közt nincs igazi korrespondencia. Ebben voltam én antiszemita s ha az voltam, bűnhődtem és bűnhődöm érte: aki pályámon végigtekint, sok egyéb jel között megláthatja rajtam a fordított sárga foltot.” Felsorolja, hogy Hatvány vádjaival ellentétben nemhogy akadályozta volna a zsidó származású írókat, de kritikai munkásságával, sőt személyesen is, támogatta őket. Névsora Gellért Oszkártól Gelléri Andor Endrén és Pap Károlyon át Vas Istvánig ível.

Hatvány Lajos Nyílt levél Németh Lás%lóbo% című cikkében sokkal objektívebben reagál Németh válaszára, mint a „különítményesnek” címzett sorai voltak. „Sosem hittem — írja —, mint Németh hiszi, hogy a műveltség zsidó privilégium: senkitől, sosem követeltem hűségnyilatkozatokat. [...] ... Illyés Gyula sokat emlegetett dunántúli cikkében elégtétellel ismertem fel a régi Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik S%á%ad körének újságírói lendülettel feltálalt hagyatékát.” Nem féltékeny a régi igazságok új köntösben való tálalására, bár némi városellenséget érez a magyar nép védelmében írott cikkeiből (a század elején még a jelző nélküli nép felszabadításáért küzdöttek az elfeledett elődök). Németh Lászlót figyelmezteti, hogy legújabb könyve bevezetőjében találhatja meg hátralevő évei programját: felhagy a publicisztikával és „ezentúl eleve visszhangtalanságra kárhoztatott irodalomtörténeti kutatásoknak akarok élni.”24

Hatvány szükségesnek vélte, hogy Németh Lászlónak külön is üzenjen. Földessy Gyula által, aki a Válás^ 1934. júliusi számában tanulmányt közölt Petőfitől— A.dyig címmel. „Mondd meg egyszer Németh Lászlónak — írja —, hogy már nem válaszolok neki a nyilvánosság előtt. Pedig egy kérdésem volna hozzá és kortársaihoz: mi választja el őket az októbristáktól? Sőt mi több, a galileistáktól? Miért nem ismerik fel igazi őseikül a Nyugat mellett a Társadalomtudományi Társaság körét is? Miért ignorálják annak kiadványait? Miért nem említik köteles szeretettel Jászit és Kunfit? Ha Németh Lászlót érdekelné, elküldeném neki Jászi Oszkár emlékiratait, Kunfi hagyatékát, mely sajnos csak Bécsben megjelent német cikkeit foglalja egybe, s főleg elolvasásra érdemesnek, hiszen Szabó Ervin könyvét a negyvennyolcas forradalomról, melyet Jászi Oszkár adott ki Bécsben. Szende Pál Werbőczy-füzetét is érdemes volna elolvasni. Általában a Múzeumban végigforgathatná a Jövőt s a Bécsi Magyart is. Karolyi Mihály emlékiratai szerintem e két kor legfontosabb magyar könyveinek egyike. (Akárki írta). Olvassa el mindezeket a könyveket, s mielőtt a mi „későbbi” szerepünket Töreky módjára elítélné, olvassa el az én Verwundertes Landomat, s az én Bölöni Farkasomat is, mely nem egyéb, mint történelmi köntösbe öltöztetett önéletrajz, illetve önvédelem. S a regényemet is olvassa el, mielőtt az írná, hogy a zsidónak nincs hajlama a szigorú önbírálatra. Lehet, hogy Babits különb regényíró, mint

24 Nyílt tevét Németh Lászlóhoz I. h. 179-182.1.-71-