Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Hatvány Lajos és Németh László. Hatvány Lajos levelei margójára

ugyanabban a május 27-i számában, ahol Hatvány cikke megjelent, Zsolt Béla Illyés Gyula híres Pusztulás című észak-baranyai úti jegyzeteiből is kihallani véli — mondhatnánk úgy is: belemagyarázza. Hatványnál is belemagyarázásra vall a már említett beszédes sajtóhiba. Cikkének gondolatmenete megegyezik a hevél egy Baumgarten-díjasho% frazeológiájával. Egy passzusában azonban ezen is túllép. Németh László — írja Hatvány — „hiába tiltakozik ellene, alapjában mégiscsak a legdurvább fajvédelem számára kínálja fel éles elméjű dialektikáját. Ezért, mint magam fajtájúhoz illik, ótestamentumi hasonlattal kell élnem, hogy a Németh László-féle sokrétű lelkekben ez útszéli antiszemitizmus és kifinomult humanizmus korszerű egyvelegére rávilágítsak — Izsákkal, ki mondaná: Jákob hangja, de Ezsau szőrös keze —, mondom, hogy Pláto arca, de a különítményes keze.” Vagy Plátó arca csak álarc? Ezt nem szeretné hinni „a nagy megtévelyedéseiben is önzedennek vélt” Németh Lászlóról.

A megtámadottak nevében először Illyés Gyula utasította vissza a Szellemi várvádat, a Magyar Hírlap 1934. jún. 3-i számában. Két nap múlva hozzászólt Ignotus Pál az Esti Kűritban: „Illyés felrója Hatvány Lajosnak, hogy egy minapi cikkében »szellemi különít- ményes«-ekről ír. Nos, ezt Hatvány nem róla, Illyésről, nem is a dunántúli vagy népiességi kérdéssel kapcsolatban írja, hanem Illyés egy megalomániás kar- és kortársáról, ki az apámat pökhendi módon le »impresszáriózta«. Cikkét a Válasz elleni támadással zárja: „nagy szerénytelenség volna azt remélnem, hogy bárki, aki közülünk a Válasz útjára jutott, az én figyelmeztető szavamra az eshetőségek mérlegelése után hozzánk visszatérjen.”

Németh László is a népi mozgalom első reprezentatív folyóiratát félti az urbánusok támadásától. Fülep Lajosnak írja 1934. június 15-én: „Talán eljutott hozzád is Hatvanyék hecce. Kikaparták néhány mondatomat a Kalangyában folyó életrajzomból s mint zsidógyűlölő ellen megkezdődött ellenem a humanista inkvizíció. A cél: a Válasz és a »harmadik oldal« kompromittálása...” Németh mindezek ellenére bizakodik: „Ügyünk nem áll rosszul, egyáltalán nem látszik lehetetlennek, hogy a balt és a jobbat egyszerre vetjük ki állásaiból s megcsináljuk a harmadik oldalt, amelyiknek a szellemi apja tulajdonképpen Ady Endre volt.”22

Ez a gondolat nem új Németh Lászlónál. Csírája valószínűleg az Osvát Ernőhöz 1925-ben írt — megsemmisült - levelében található, melyben Németh bejelentette, hogy a „szellemi erők organizátora” kíván lenni. „Van a Törzsfő Magyarországa — írja az Emberis szerepben — és van az Osvát Magyarországa — nem születhetik-e még az én bábáskodásommal a harmadik?”23 (A harmadik oldal sokat vitatott kérdése külön tanulmányt igényelne. Itt csak annyit, hogy Németh 1934-es megfogalmazása szerintünk belpolitikai, míg az 1943-as szárszói beszédben — kié legyen Új Guinea? az angoloké-e vagy a hollandoké? — határozottan külpolitikai töltetet kap.)

Németh László Hatványnak adott válasza — Egy különítményes vallomása — a kormánypárti Budapesti Hírlapban jelent meg 1934. június 17-én. „De hogy ott kellett megjelennie — kommentálja az író a Tanú 1934/9. számában —, a sajtó becsületébe vág s nem az enyémbe. Másutt hasonló súlyú író védekezése számára bármelyik napilap nyitva áll, az én nevemet a mi újságjaink még a matinéműsorokból is törölték s mamut munkásságomból máig sem akarnak többet ismerni, csak az eldugott Kalangya parányi zsidó-passzusát.”

22 Monostori Imre: A nagy szenvedés s%ent és megszentel. Németh László tizenhárom levele Fülep Lajoshoz. Napjaink, 1985. 2. sz. 22.1.

23 35-36.1.-70-