Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Hatvány Lajos és Németh László. Hatvány Lajos levelei margójára
Szellemi különítmény ? Hatvány Lajos nyílt levele joggal tekinthető a négy év múlva, 1934 tavaszán a zsidókérdés kapcsán megindult szokatlanul heves népi-urbánus vita előzményének. A közveden kiváltó ok Németh László Ember és szerep című, már többször idézett önéletrajzi regénye, mely 1933 novembere és 1935 januárja között a jugoszláviai Kalangyában jelent meg, 15 folytatásban, könyv alakban pedig - 1934-es dátummal - a Tanú, tehát maga a szerző kiadásaként Kecskeméten. A Kalangya 1934 januári számában Németh elmondta két visszautasított írásának történetét. A Magyar Szemle Ignotus tanulmányát vetette vissza „antiszemitizmusa” miatt, míg a Napkelet a Hatvany-Ady levelezéséről írt bírálatát tette ad acta — ellenkező előjellel. A botrányos visszhang miatt Németh egyes passzusokat kihagyott emlékirata végleges szövegéből Ignotusról, a Nyugat alapítójáról például először azt írta, hogy „Volt [a Nyugatnál] egy impresszárió és volt egy - művészréteg.”19 Ignotust az előbbiek közé sorolta. Még két — a könyvből kihagyott — idézet: „Aki azt állítja, hogy zsidóság nincs: vagy gazember, vagy ostoba. Aki azt képzeli, hogy a mai magyarság elég nagy lábas víz s elég meleg, ekkora darab beléesett jég gyors feloldására, az nem ismeri a zsidóság belső halmazállapot törvényeit.” „Egy helyére szorított és képességei és problémái irányában bontakozó magyar zsidó irodalmi (helyesen: irodalom) szerencse: egy ránkburjánzó, bennünket is elhamisító, zsidó magyar irodalom: csapás.” Említsük még meg, hogy Németh olyasféle szerepet szán a zsidóknak — a Kalangyában —, mint amelyet a szászok töltöttek be Erdélyben: „hasznára voltak a másik két nemzetnek is [...]”2° A „bomba” késleltetve robbant. Először a Bécsben élő Ignotus szisszent fel a Magyar Hírlap 1934. május 13-i számában. Leginkább saját impresszárió szerepét sérelmezte. Felhozza irodalmi múltját: „az a bizonyos »impresszárió« mikor a Nyugat élére állt, nem volt akkor bontakozó ígéret, hanem ahogy mondani szokták, beérkezett író volt, költő...” Az idézéssel azonban mind neki, mind a vitába hamarosan bekapcsolódó Hatvány Lajosnak nincs szerencséje. Németh László definíciója a „helyére szorított [...] magyar zsidó irodalom”-ról nála így olvasható: „Egy helyre szorított és képességei és problémái irányában bontakozó magyar zsidó irodalom: csapás.” Nyomdahiba, siet kijelenteni Ignotus a Magyar Hírlap következő vasárnapi számában. Ugyanez az idézet Hatvány Lajos A. ssyllem különítményesei című rendkívül éles hangú polémiájában így olvasható: „Az egy helyre szorított és képességei és problémái irányában bontakozó magyar zsidó irodalom: szerencse, — egy ránk burjánzó, egy bennünket is elhamisító zsidó-magyar irodalom: csapás”.21 A két pontadan idézetben azonos az egy helyre szorítástól való - a hiderizmus hatalomra jutása után nem alaptalan — rettegés. Hatvány vitacikkét a Debrecenben 1934 májusában induló Válasz programjának ismertetésével kezdi. Valóban, a Fülep Lajos, Gulyás Pál és Németh László által jegyzett új folyóirat beköszöntőjében céljául jelöli meg, hogy „...a magyar nyelvterület szellemi mozgalmait egyesítse.” Hatvány kommentárja: „S mégis, e folyóirat egyik szerkesztője nemrégiben cikket írt, melyben az árja-paragrafust ki akarja terjeszteni a magyar irodalomra is.” A hangsúly itt nyilván az „árja-paragrafus”-on van, melynek jelentkezését az Újság '9 Uo. 45.1. 2» Uo. 46.1. 21 Újság, 1934. máj. 27.-69-
