Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Szabó Lőrinc és Juhász Gyula. Adalékok egy barátság történetéhez

lentette, hogy igényt tart A belső végtelenben átvételére.30 A vers meg is jelent a januárfebruári számban.) Tudjuk, hogy Juhász Gyula mennyire szerette volna nyomtatásban látni A Kém című, Szabó Lőrincnek ajánlott költeményét. Feltételezem, hogy a Pesti Napló passzivitása után maga Szabó Lőrinc juttatta el Juhász költeményét Zolnaihoz, a maga nemrégiben már megjelent — Juhász gesztusát saját dedikációval viszonzó — Halálfélelem című költeményével együtt. Mindkét vers a S^éphalom 1930. május-júniusi számában jelent meg, szépen dokumentálva a két költő barátságát.

Juhász Gyula és Szabó Lőrinc kapcsolata ezután néhány évig szünetelt, de 1930- ban és a következő évben Kilényi Irma — eleget téve Szabó Lőrincné kérésének — időnként tudósításokat küldött Szabó Lőrinc szegedi barátja állapotáról. Ezek a levelek elsősorban azért érdemelnek figyelmet, mert híven — néha szó szerint — idézik Juhász Gyula szavait, véleményét saját sorsáról és az irodalmi életről. így a más összefüggésben már említett 1930. január 17-i levélben a következőket olvassuk: „»Higgye el, ez így van: az első Baumgarten lesújtott, a másik felemel« — mondta a minap is. [...] Mindenesetre szegénykém sokat humorizál afölött, hogy egy Baumgarten-díjas költő azt az — elmekórházban veszi át!”31

Szomorúbb hangulatot tükröz az 1931. január 1-i hosszú levél. „Semmi nem érdekli [Juhász Gyulát], csak az, hogy Róla mit mondanak, mit írnak, mikor és hol szavalják a verseit, s olyan féltékeny az újakra, a fiatalokra, Mécs Lászlóra és Illyés Gyulára, úgy hogy én laikus ésszel úgy vélem, az egész bajt valahogy itt kellene megfogni, erről az oldalról s nem az alkoholizmust és sexuális okokat kell a betegség kiváltóinak venni. Tudja, mit mondott nekem az ősszel? »Irigylem Ady Endrét, az legalább programszerűn tette tönkre az életét, de én még meghalni sem tudok, ahogy szeretnék!«”

Kilényi ezután saját, a költő érdekében tett erőfeszítéseiről ír, majd így folytatja: „Az Ön levelét zsebre tette, nem olvasta el, éppen nagyon rossz órában volt akkor, sírva borult a díványra, hogy ő nem akarja az újévet megérni, majd ő segíteni fog magán addig s így, ebben a tónusban, — úgy, hogy nem is tudom, örült-e vele? [A levél dátumából következően, karácsonyi üdvözlet lehetett — T. J.] Mindenesetre nagyon kérem, ha ír még neki, a lehetőség szerint pesszimisztikus hangnemben írjon, nem bírja el a más örömét; hogy más egészséges, az előtte főbenjáró bűn.” A hűséges titkár — talán önkéntelenül — megismétli Juhász Gyula Szabó Lőrincnek szóló dedikációját: „ Végtelen hálával gondolok Önre, hogy így segít Gyulát szeretni”, majd lemondóan hozzáfűzi: „de most már látom, hogy még a szeretet is gyönge, ha nem lehet vele Öt felemelni.”32 [Kiemelés: T. J.]

Tudomásunk van róla, hogy Juhász Gyula szegedi fekete évei alatt gyakran emlegette Szabó Lőrincet. így — ha nem is tökéletes — anagrammát készített a költő nevére — „bősz szobaőrző cibil” —; a más költők nevére írt anagrammák kéziratmásolatának hátlapjára Kilényi feljegyezte: „Juhász Gyula írta az idegklinikán egy igen jó éjszaka után.”33 Az Ilia Mihály által összeállított Themata-kötetben is megtaláljuk Szabó Lőrinc nevét, Juhász Gyula pesti és erdélyi művészbarátai között. (A följegyzés — megírásra váró témák jegyzéke — Ilia Mihály szerint valószínűleg 1929. március után készülhetett.34)

3,1 MTA Ms 4683/113.

31 ]a 25.sz. jegyzetet.

32 MTA Ms 4682/261 I-II.

33 JGyÖM 8:491.

34 Juhász Gyula: Themata. Szerk. Péter László. Jegyz.: Ilia Mihály. Szeged, 1983. 47. 1.-61-