Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Szabó Lőrinc és Juhász Gyula. Adalékok egy barátság történetéhez

Féja Géza 1934 márciusában Buday György, Magyar László és Tolnai Gábor társaságában meglátogatta Juhász Gyulát Fodor utcai lakásán — kihasználva a cerberusként őrködő Mama távollétét.35 A látogatásra emlékezve évtizedekkel később megjegyzi, hogy Juhász „dicsérte Szabó Lőrinc nemrégiben megjelent verseit.”36 — valószínűleg az 1934 elején a debreceni Új írók sorozatában kiadott Válogatott versek, melyből feltételezésem szerint dedikált példányt kaphatott a költőtől.

Ugyancsak Magyar László kalauzolta el Szabó Lőrincet Juhász Gyula betegágyához 1936-ban, amikor a szegedi Bethlen Gábor Kör meghívására Féja Géza társaságában szerepelt a Tisza-parti városban. És megismétlődött a Siestából ismerős szituáció, azzal a különbséggel, hogy a fal felé forduló költőt most sokkal nehezebb volt rémei közül kiragadni. Juhász Gyula végül megszólalt, nemrégiben megjelent Fiatalok, még itt vagyok! című kötetéről is beszélt, ha pesszimisztikusan is. Szabó Lőrinc jól tudta, minek örülne legjobban Juhász Gyula: Csakugyan azt hiszed, hogy csinálhatnék még valamit? — fordult

aztán hozzám, én pedig, szinte átvéve az őrültségét, mely tán nem is volt őrültség, ott, a helyzet és a pillanat szuggesztiójában, sorokat próbáltam rögtönözni, verssorokat a tőle hallott közlések alapján, mint őbelőle beszélnék. És már mosolyogtunk: két költő játszott a halál árnyékában, két felnőtt, aki eltört gyerekjátékok darabjait illesztgeti és keresgeti.” Juhász Gyula annyira feloldódott, hogy Szabó Lőrinc két sorát is idézte: „Nyitott szemmel nézek bele / a rettenetes semmibe.”37 Sajnos a költő egy év múlva valóban belenézett „a rettenetes semmibe”. Néhány nappal Juhász Gyula öngyilkossága előtt Szabó Lőrinc ismét Szegeden járt. Szombaton, 1937. április 3-án tervezte is barátja meglátogatását, de maga is beteg volt s azt sem tudta, hol találja Juhászt, otthon-e avagy a Klinikán. Kedden a lapokból értesült a tragikus hírről.38

*

Amit epilógusként az eddigiekhez fűzhetek, lényegileg a barátság egyoldalú, Juhász halála utáni folytatása Szabó Lőrinc részéről. Ennek első dokumentuma maga a költő többször idézett Válasz-bél tanulmányra, a Találkozások Juhász Gyulával. Szabó Lőrinc 1937. augusztus 31-én levélben fordult Juhász Gyula édesanyjához és kérte, hogy engedje át fia egy költeményét. „Az Est idei karácsonyi ajándékkönyvébe, a Hármaskönyvbe.”39 A kérésre a költő húga, Király Péterné Juhász Margit válaszolt, csatolva Juhász Illésné beleegyező sorait. Egyben megköszönte Szabó Lőrincnek „szegény jó Gyulánkról a Rádióban tartott meleg hangú, szép megemlékezését” — ez majdnem azonos a Válasz májusi számában megjelent tanulmányával — és így folytatta: „Talán nem is tetszik tudni, hogy Gyula a legutolsó időben — ha néha sikerült egy félórára beszédre bírnom — milyen szeretettel beszélt Önről. Én ugyanis naponta elvittem neki újságjainkat — 3-4 fővárosi lapot is — amelyeket ő, ha senki nem volt a szobájában, végig olvasott. Egy ízben, pár héttel halála előtt az Ön egyik »Az Est«-ben megjelent verséről beszélt s mikor említettem neki, hogy

35 Féja Géza: A magyar költő véres könyve. Látogatás Juhász Gyulánál, aló elmenekült az életből. A szerelem és Ady emlékei, Mo., 1934. márc. 21. Vö.: Magyar László: Néhány óra Juhász Gyula önkéntes börtönében. „Fiatalok még itt vagyok ...” címmel verscskötete jelenik meg. MI I 1934. ápr.l.

36 Féja Géza: Juhász Gyula rejtélye. Kortárs, 1958/2. sz. 255.1.

37 Szabó Lőrinc: i.m. 262-264.1.; Vö. Szabó Lőrinc: Nyitott szemmel. PN 1933. júl. 9.

38 Szabó Lőrinc: Találkozások Juhász Gyulával. 264—265.1.

v> Móra Ferenc Múzeum. Ltsz.: 54. 150-62-