Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Szabó Lőrinc és Juhász Gyula. Adalékok egy barátság történetéhez

hogy már két nappal előbb hazament Szegedre. Ezután íratta meg Lőrinc a maga hazamenetele hírét a Magyarországban.”

Juhász Gyula, tudjuk, 1929. június 22-én utazott haza. A Magyarország június 26-án valóban hírt adott a költő gyógyulásáról. Sajnos a javulás nem volt tartós, Juhász Gyula július 6-án visszament a Siestába. 1929. november 13-án ismét hazament, majd november 22-én beköltözött a szegedi Idegklinikára, melynek hosszabb-rövidebb megszakításokkal végleg lakója-kezeltje maradt.27 Szabó Lőrinc, mint a fenti adat is igazolja, 1929 őszén már nem kereste fel barátját. Kapcsolatuk a december 25-i vers következményeként folytatódott, Juhász Gyula kezdeményezésére.

E kitérő után egészében bemutatom Szabó Lőrinc Juhász Gyulához írt — egyeden fennmaradt — levelét:

„Kedves Gyulám, - végtelenül jól esett megemlékezésed. A te képed az első írói fénykép, amelynek csakugyan örülni tudtam. Én is meg vagyok róla győződve, hogyne! hogy amit egymásnak a szanatóriumban panaszolgattunk, megmaradt bennem. Sőt azt hiszem, talán másutt is megmaradt a nyoma, bár egy kis kétségbeesésért és sötétségért igazán nem kell a

szomszédba mennem. Közben nálunk nagy újság lett: december közepén megszületett a kisfiam. Mindnyájan megvagyunk, legjobban a kicsikék. A minap csórögés ebédnél eszébe jutottál a kis Klárának is! [Tehát a nevezetes ebéden nem palacsintát, hanem fánkot ettek — pontosíthatjuk az 1937-es emlékezést - T. J.] Szeretnék időnként biztosat és sokat tudni rólad. Kívánom és remélem a legjobbakat. Van még néhány jó könyvem, gyere fel értük. A viszondátásig sok-sok szeretettel ölel igaz barátod és vetélytársad, Szabó Lőrinc.” [A költő kiemelései.]

Paku Imre, aki Kilényi Irma halála után sokat tett Juhász Gyula hagyatékának megmentéséért, az általa szerkesztett Juhász Gyula Emlékkönyvben közzétette Szabó Lőrinc két másik költeményét (A belső végtelenben viszont hiányzik kötetéből), a Találkozást, mely a Pesti Napló 1930. január 26-i számában jelent meg először, s a költő életében kiadott kötetekből hiányzik — jellegzetes, az önmegszólító típusú versek közé sorolható költemény; Juhász Gyulával való összefüggését nem látom igazoltnak —, és a Juhász Gyulának ajánlott Halálfélelem című költeményt.28 Utóbbi szintén a Pesti Naplóban jelent meg először, 1930. május 25-én — dedikáció nélkül, majd Zolnai Béla szegedi folyóirata, a Széphalom közölte, immár a költőnek szóló ajánlással. (A Somogyi Könyvtár megőrizte mindkét vers lapkivá- gatát. Kilényi Irma szerint a verseket Szabó Lőrinc a Juhász Gyulánál tett látogatás hatása alatt írta. A Találkozás — bár bizonyára tetszett Juhász Gyulának — e feltételezést számomra nem igazolja.)

Szabó Lőrinc, aki 1919-ben a pesti Centrál kávéházban kötött barátságot Zolnai Bélával, munkatársa lett az 1927-ben induló folyóiratnak. Kilényi Irma már a Széphalom tervezgetése idején felhívta figyelmét öreg szakállas barátjára, Juhász Gyulára, aki „na- gyon-nagyon mostoha elbánásban részesül minden lapnál”, és a mellőztetés az anyagiaknál is jobban fáj neki.29 Juhász Gyula valóban a Széphalom főmunkatársa lett, egyik — ifjúkori — versét például fakszimilében közölte Zolnai. (A Széphalom szerkesztője 1930. január 3-án Münchenből tréfás, ultimátumszerű levelet küldött Szabó Lőrincnek, melyben beje27 Péter László: i. m. 604-605.

28 JGyE 497-499.1.

29 Kilényi Irma - Zolnai Bélának. Szeged, 1926. nov. 7. MTA Ms 4124/489-60-