Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Szabó Lőrinc és Juhász Gyula. Adalékok egy barátság történetéhez
Szabó Lőrinc és Juhász Gyula Adalékok egy barátság történetébe^ S zabó Lőrincet Juhász Gyulához — maga írja - „különös emberi kapcsok” fűzték.1 Barátságuk nem lehetett olyan közvetlen és egyenrangú, mint amilyen Szabó Lőrinc és Illyés Gyula vagy/és a Válasz írói között bontakozott ki a húszas és harmincas években. Nem csak a tizenhét évnyi korkülönbség volt ennek akadálya. Szabó Lőrinc ifjúsága legfogékonyabb éveiben Adytól, Babitstól, Tóth Árpádtól és Kosztolányitól köteteket tudott idézni, Juhásztól csupán néhány verset. Juhász Gyulát sokáig „nyugati, keleti és pamasz- szista nosztalgiákkal küszködő, félkonzervatív és túl magyaros középtehetségnek” vélte s csak saját költészete lázadó hangjainak lecsitultával lépett túl értékelésének elfogultságain. Nem véletlen, hogy ez időben egybeesett az „új arcú magyar poéták” jelentkezésével. Szabó Lőrinc helyesen látja, hogy Juhász Gyula költői teljesítményének elismerése nem szenvedett volna évtizedekre visszamenően késést és a magyar líra első vonalában tarthatták volna számon, „ha már induláskor vagy legalább pályakezdése derekán létezett volna a magyar lírának egy olyan népi-újklasszikus frontja, amely egyenrangú a modemekével.”2 Találkozások Juhász Gyulával című, a Juhász Gyula-irodalom kiemelkedő alkotásaként számon tartott tanulmányában írja: „Emberileg, hat-hétévnyi felületes ismeretség után, akkor kerültem különleges, forró közelségbe hozzá, amikor, azt hiszem, 1929-ben, bevitték a Schwartzerbe.”3 Szabó Lőrinc jól emlékezik Juhász Gyula 1929. február 6-án lett először a Schwartzer — vagy ha úgy tetszik — a Siesta-szanatórium ápoltja.4 A „hat-hétévnyi felületes ismertség” pedig így alakult. Az első „nyom” 1919 őszéről egy tervezett folyóirat idejéből maradt fenn. Békés István, aki Zsolt Béla váradi Tavaszinak mintájára irodalmi revüt tervezett a fiatal írók részére, néhány beérkezett írót is szeretett volna megnyerni. November 4-én Debrecenből keltezett levelében olvassuk, hogy Juhász Gyulát is a munkatársak közt szeretné látni.5 A lap azonban csak terv maradt. A két költő először 1923 májusában találkozott Szegeden, Juhász Gyula huszonöt éves írói jubileumán, amelyet Szabó Lőrinc Az Est-lapok tudósítójaként érkezett Babits és Kosztolányi társaságában. Az Est május 23-i számában riportban számolt be a kétnapos ünnepségről. Legrészletesebben a szegedi munkásdalárda szombati, május 19-i tisztelgését ismerteti, és neki köszönhetjük Juhász Gyula rögtönzött válaszbeszédének megörökítését is. A vasárnapi ünnepségek során — s ez nem érdektelen adalék — a vendégek megtekintették a szegedi kultúrpalotát. Szabó Lőrinc nem írja, de tudjuk, hogy ez alkalommal két fénykép készült „A közművelődésnek” szentelt palota lépcsőjén, mindkét felvételen SzaE tanulmányhoz különösen sok segítséget kaptam Lengyel Andrástól és Péter Lászlótól, akik megküldték xerox-másolatban a Móra Ferenc Múzeum, illetve a Somogyi Könyvtár Juhász Gyula és Szabó Lőrinc barátságával kapcsolatos kéziratait; Kabdebó Lóránt pedig rendelkezésemre bocsátotta Szabó Lőrinc-kutatásai számos eddig még nem publikált eredményét. Mindhármuk segítségét ezúton is köszönöm. T.J. 1 Szabó Lőrinc: Találkozások juhászGyulával. Válasz, 1937. máj. 257.1. 2 Uo. 3 Szabó Lőrinc: i. m. 258.1. 4 Péter László, juhász Gyula élete dátumokban. In: JGyE 604.1. 5 In: Érlelő diákévek. Naplók, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915—1920-as évekből. Szerk. Kabdebó Lóránt. Bp., 1979. 188.1.-54-
