Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Jászi mint „óramutató”. Jászi Oszkár publicisztikája. Válogatás

Emlékezés 1918 októberére című cikkében kijelentette: „én a magyar jövőt mindenben az Egyesült Államok szemszögéből nézem ...”

Végül néhány szót arról, hogy miért tartom Jászi Oszkárt a népi írók potenciális ideológusának. A földkérdésben és a parasztság felszabadításának ügyében vallott nézeteik rokonsága miatt.

A Huszadik Század 1917 augusztusában egy ankét során közölte Jászi Oszkár Vélemény a zsidókérdéstől című írását. Idézem egy mondatát: „Minden, ami előmozdítja az agrár Magyarország indusztrializálódását, minden, ami fokozza az osztályok természetes differenciálódását a gazdasági motívumokat öntudatosan alig ismerő primitív homogenitásssal szemben, minden, ami fejleszti az ország paraszti alapjának erejét és szívósságát, s így lehetővé teszi, hogy az ősi paraszti reservoir, a nemzetnek ez a kiapadhatatlan erkölcsi kincsesbányája, minél több s minél kiválóbb parasztivadékot vigyen be a szellemi erők küzdőterére, s ezáltal csökkentse a zsidóságnak a normális arányszámát némely értelmiségi foglalkozásban, minden, ami megteremti a nemzetiségi béke s ezáltal a nemzetiségek és a magyarság közötti szellemi és erkölcsi kooperáció lehetőségeit: mindaz okvedenül a zsidókérés enyhítése és elminimálása irányában dolgozik.” E bonyolult körmondat Jászi által kurzivált sorai szinte szó szerinti hívséggel megtalálhatók a népi írók indulásának tekinthető 1928-as Ifjú szívekben élek című röpiratban és az Új Magyar Főidben — sajnos hivatkozás nélkül. De van ennél közvetlenebb kapcsolat is. A Sarlósok és a Bartha Miklós Társaság fiataljai átveszik Jászi Oszkár elméletét a dunai államok konföderációjáról, maga Jászi pedig még legoda- adóbb híveivel szemben is védelmébe veszi a népi írókat. A Kőhalmi Béla szerkesztette Új könyvek könyvé-ben olvasmányairól nyilatkozott: „A líra területén (ez az emberi lélek legkevésbé intemacionális területe) legmélyebben Illyés Gyula versei kavartak fel monumentális egyszerűségükben és pátosztalan igazságukban.” (1937.)

1938-ban a Századunkban vitatja Hatvány Lajosnak az Újság 1937. december 28-i számában megjelent beszámolás és leszámolás című írását. Vitacikkének már a címe is minősít: Feszámolás-beszámolás nélkül. Sorra veszi Hatványnak az új szociográfusokat illető vádjait. Szociográfiájuk, igaz, nem új felfedezés, Braun Róberté talán egzaktabban tudományos volt — irodalmuk mégis sok újat hozott. Az oroszországi narodnikokhoz hasonlítja őket. „A falu szellemének megjelenése a közéletben — s Jászi, mint idéztük, már 1917-ben ezt sürgette — olykor azzal a reménnyel tölt el, hogy íme, csakugyan megmozdult a magyar föld. Féja Géza, Illyés Gyula és társaik írásai nemcsak a régebbi kezdeményezések folytatása, hanem új beteljesedés.” Folytathatnám az idézést, de befejezésül megemlítem, mit ajánlott Jászi 1914-ben — legjobb éveiben — a leendő ifjúságnak: ,y\ nemzetiségi diák tanuljon meg magyarul, a magyar diákság tanulja meg a nemzetiségek nyelvét. ” Ezt a tanácsot mindmáig csupán „az ősi paraszti reservoir”-ból érkező Győrffy-kollégisták fogadták meg.

Azzal zárom, amivel kezdtem. Végre! Több mint hatvanéves szünet után Jászi Oszkárnak ismét könyve jelenik meg Magyarországon. (Magvető, 1982)

Új Forrás, 1983. 4. sz- 56-61.-53-