Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Jászi mint „óramutató”. Jászi Oszkár publicisztikája. Válogatás
Ady 1912 tavaszán úgy látta: Rohanunk a forradalomba. Hasonlóan értékelte a helyzetet Jászi 1912. május 23-ról szólván: „Ez a dátum a magyar történelem legnagyobb dátuma 1848 óta.” 1914. június 6-án pedig, az Országos Polgári Radikális Párt alakuló ülésén — az elnök Jászi lett — Adyt távollétében is beválasztották az elnökségbe. A pártalakítást Ady, Hatványhoz írott levele szerint megkésettnek minősítette — „négy évvel ezelőtt milyen ösztönző, harcba vivő lett volna ez számomra” —, de több versben üdvözölte. Nagyváradon pedig, a helyi szervezet megalakulásakor beszédet is mondott.2 Jászi jóval később, egy 1938-ban írt cikkében a párt megalakítását pályája legnagyobb baklövésének minősítette, mert kiváltotta a szocialisták féltékenységét és érzékenységét; ezt elkerülve „több erővel és nagyobb tisztasággal hirdettük volna elveinket, és koncentrálhattuk volna magunkat a legfényesebb reformok követelésére. A pártalakításról beszámoló vezércikkében — A radikális párt — Világ, 1914. jún. 7. — még mások voltak a reményei. Nem ők, néhány elszigetelt értelmiségi csinálták ezt a pártot, „hanem a polgári Magyarország fejlődésének elementáris erői dübörögnek itt, az új pártnak még szerény keretei alatt.” Úgy vélte, hogy „ szocializmus forradalma és a junkerek ellenforradalma között a politikailag iskolázadan és erkölcsileg függő polgári elemek szervezése és öntudatra hívása egy oly társadalmi szükségszerűség, mely minden komoly és jóhiszemű közéletű törekvésnek végeredményben csak javára lehet.” Jászi tehát komoly jelentőséget tulajdonított egy, a szélső pólusok közötti harmadik erőnek is. Nem említjük haditudósítóként írott cikkeit, csupán egyre — Csinálják már az új háborút — Világ, 1916. okt. 29. — hivatkozunk. Méltadan támadás érte a Magyarország (a fronton harcoló Károlyi Mihály napilapja) részéről. Jászi maga is a harctéren volt, így nem tudta megakadályozni, hogy a Világ hasonló hangnemben válaszoljon. Amikor végre szóhoz jutott, azt kereste, mit fogadhat el Károlyi törekvéseiből, akikben „az egész magyar demokrácia egyik hivatott vezérét látom”. Kidobta már „politikai léghajójából” az OMGE földbirtok politikáját és a Baross-féle választójogot. Szerette volna, ha megszabadul soviniszta nemzetiségpolitikájától — melynek a Jászi-ellenes támadás egyik megnyilatkozása volt — és a védővámos elzárkózástól is, hogy az igazi demokrácia napja felé törhessen. Ex oriente lux! — üdvözli az 1917-es polgári demokratikus forradalom oroszországi győzelmét: „a nagy francia forradalom óta nagyobb horderejű, egyetemesebb jelentőségű, az egész emberiséget megújítani hivatottabb esemény nem történt a világon”. 1917 augusztusában egyenesen „a dicsőséges orosz forradalom” szószólója lesz. Következő lépésként megfogalmazza a Nemzeti Tanács Kiáltványát, Magyarország népéhez■ Mivel a Tanácsot pártkoalíció — a Károlyi-féle Függedenségi és 48-as Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és az Országos Polgári Radikális Párt — alapította, természetes, hogy nem csupán saját nézetei olvashatók a kiáltványban. Időrendben haladva ez Jászi Oszkár utolsó, és egyértelműen pozitívnak mondható politikai hitvallása — bár meglehet, a nem marxista olvasónak más lesz a véleménye. 1919. február 2-án a földkérdés radikális megoldását (földosztás, majd önkéntes társulás útján létrejövő szövetkezetek) — látja a legfontosabb feladatnak. A földosztást egyenesen „Magyarország népe fölszabadításá”-nak nevezi, s ez egybevág a kési utókor értékelésével. „Itt az utolsó óra” - kiált fel. A tavaszi munkák előtt fel kell osztani a földet, mert míg ez nem történik meg, „a Vendée Scyllája és a bolsevizmus Charybdise között teng-leng az ország.” (Az archimedesi pont.) 2 Vezér Erzsébet: Ady Endre élete és pályája. Bp. 1977. 470-471. 1.
