Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Jászi mint „óramutató”. Jászi Oszkár publicisztikája. Válogatás

mely a polgári Magyarország eljöveteléért küzd és megvalósítja azokat a reformokat, melyek az adott hatalmi viszonyok mellett keresztülvihetők, és egy intranzigens, forradalmi munkáspártra, mely a munkásosztály legsajátosabb szükségleteit érvényesíti, s szélső propagandájával lehetővé teszi, hogy a polgári radikalizmus lerombolhassa a demokrata haladás akadályait.” (Az új Magyarország felé, 1907.) Bár a párt csak hét év múlva alakult meg, újabb szövetségesre tettek szert Justh Gyula, a Függedenségi Párt radikális szárnya vezetőjének a személyében, akivel Jászi éppen a nemzetiségi politikában való nézetazonosságuk révén találkozott (Régi és új „hazaárulás”, 1909.)

Az eddigi, időrendben bemutatott cikkekben találkoztunk a Jászi életmű központi gondolataival. A továbbiakban megismerjük e gondolatrendszer kifinomított változatát és gyakorlati alkalmazását.

Jászi Oszkár 1910-ben, a Huszadik Század Ti\évéte visszapillantva joggal mondhatta: ,fölfedeztük Magyarországot’. Hamarosan azt is regisztrálhatta: „nagy dolog az, hogy ellenünk már csak kultúrával lehet védekezni.” A Társadalomtudományi Társaságból kivált konzervatív elemek ugyanis 1907-ben megalakították saját intézményüket, a Magyar Társadalomtudományi Társaságot és annak folyóiratát, a Magyar Társadalomtudományi Szemlét. „Természetesen ez a megrendelt tudomány is, szűk látókörűségével és unalmával, csakhamar csődöt mondott. Sőt a régi szolgabírák, földbirtokosok és meggazdagodott zsidók nemzeti társadalmát újabb veszély fenyegette: ezek az új, istentelen eszmék (...) nem maradhattak meg a racionális megismerés útjain, hanem az érzés és intuíció rejtettebb idegpályáit is megmozgatták. Ami eddig szociális elmélet, avagy analízisen alapuló kritika volt: az most vágyakat formáló erővel és a tudatalatti- ságot megmozgató szenvedelemmel szólalt meg az új Petőfi költészetében, melynek nyomán egy pompás, eredeti, bátor és harcias magyar szépirodalom fakadt ki. Az átkos Párizs a magyar művészeti élet központjába nyomult, s számos erős tehetség új csapásokat tört képzőművészetünkben.” Tisza István gróf — aki „korántsem az a vak fanatikus, amilyennek sokan őt tartják” az új társadalomtudományi és művészeti törekvések ellen felvette a harcot revűjével, a Magyar Figyelővel. (Azo kultúrájuk, 1911.)

Az „új Petőfi”: Ady Endre, a hasonlóan Párizsból érkező képzőművész pedig Rippl- Rónai. Mindkettőjüket személyesen is támadta Tisza. A Jászi-Ady barátság további szép dokumentuma Jászi Oszkár beszámolója Egy verseskönyvről1, melyet a Ki látott engem? megjelenése alkalmából írt. Jellemző, hogy Ady a Nyugat főszerkesztőjével, Ignotusszal (akinek könyvét ajánlotta) vitába keveredett; törekvéseit Jászi jobban megértette. Amiként Petőfi —Jászi szerint — Kossufhnál is tisztábban szimbolizálja 48-at, „Adyt fogja tanulmányozni a jövő történetírója, ha a huszadik század Magyarországa nagy lelki krízisét megérteni törekszik. Miként Petőfi, úgy Ady egyetlen kora költői erőkifejtésében azért, mert náluk a legszélesebben és legmélyebben társadalmi a legizzóbban és legátéltebben egyénivé válik.” Azért ünnepli Adyt — s ezt részletesebben is megindokolja —, mert költészete „a latifundiumos kínai fallal” és a „kávéházas álforradalommal szemben (...) a falu hadüzenete volt. Valódi paraszt- és valódi proletárérzelmek viharzottak itt fel a grófok, uzsorások és kitartottjaik ellen.” De még Petőfin is túlmegy költészetének humanitása és liberalizmusa, „amikor fölfedezi nemzetiségi mostohatestvéreinket, s újra született jakobinus lendülettel megérzi, hogy a magára hagyott magyar úgy elveszett az idegen fajúak bajtársi támogatása nélkül. A paraszt, a proletár lírikus fölfedezése mellett ez az Ady harmadik, nagy társadalmi meglátása.”

1 Világ, 1914. febr.15.-50-