Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Egy Rippl-Rónai József által készített könyvborító története

Zsigmondnak is készített könyvborítót Rippl-Rónai. A könyvművész egyéb alkotásait keresve találtam Rippl-Rónai 1895-ös párizsi kötetére. Nehéz a könyvről pontos címleírást adni. Az OSZK katalógusa szerint:

(Rodenbach, George): Les Vierges, [Nouvelle. 111. par] (Joseph Rippl-Rónai) Paris [1896], Impr. Chamerot-Renuard, [20] 1. - 25 cm.4 5

A kötet négy Rippl-Rónai rajzot — színes litográfiákat - tartalmaz. Ezek közül a második csaknem teljesen megegyezik a kaposvári kötet címképével. A hölgy ruhája — mint a későbbi vázlaton — szürke, kalapja mályvával színezett. A könyv éle is mályvaszínű. Alul-fölül világosbarna keret. A zöldes avar, mint a fák levele. Itt-ott sárga virág. A gyümölcsfa törzse, a tömzsi oszlop és a kötél mályvaszínű. Ilyenek a gyümölcsök is.

A könyvnek nagy irodalma van, maga Rippl-Rónai is többször említi 1911-ben kiadott Emlékezéseiben.} Korábban, 1905 karácsonyán így nyilatkozott Lázár Bélának:

„Egyszer rajzokat csináltam, világos, színes, dekoratív rajzokat, egy skót festő barátommal, Knowles-sel, aki hasonlóképp érzett. Megmutattuk Bingnek, a ki megszerezte George Rodenbachot, az elment Párisból egy faluba, ott bevetette magát egy szállodába és költői szöveget írt rajzainkhoz. Az én könyvemnek ez a címe: »A szüzek«. A skóténak meg »Temető«. Akkor aztán kinyomtattuk. Látja, ez a könyv az első igazi modem könyv, ahol a szöveg, a betű, a rajz mind egy nagy harmonia.”6

Jogosan lelkesedik Rippl-Rónai; mindössze egy hasonló esetről tudunk, az is jóval későbbi (Farkas István képeihez André Salmon írt költeményeket).7 Lássuk tehát a párizsi, illetve kaposvári kötet sétálva meditáló hölgyét, Rodenbach belga költő szavaival:

„...A Szüzek útra keltek, a falevelek árnyékától habosán, elindulva a sorsuk fölkutatására. Mindegyikük rátért az első útra, amelyik megnyílt előtte. Nem tévesztették-e el vajon? Oly sok az út! A Föld öreg arcán oly sok a ránc! Mégis, csak egyeden út vezet a boldogsághoz. Mennek hát mind jókedvűen és a fiatalos szeméremtől fátyolozottan. Az egyik magára nevet a szökőkutak medencéiben, melyek süllyedve apadnak majd este — mint a lámpák. A másik siet. A látóhatáron keresi azt, amire vár és amit nem ismer. Hová vezetik őket a néma utak? Lehet, hogy mindig egyedül vonulnak majd! Mindegyik Szűz megborzongott a lelkében. És mégis folytatják vonulásukat, az ismereden élettől és a titokzatos utaktól boldogan, melyek legalább másutt érnek véget... Az, aki a hold hatása alatt született, inkább a könyvekben keresi sorsát, mint az életben. Nincs közösségi kap4 Az impresszum a következő: Ce petit livre, imaginé par deux amis: Joseph Rippl-Rónai et James Pitcairn Knowles, au temps de la féte de Noéi, en l’année 1895, a paru sous la bonne protection de M. S. Bing â Paris. La petite histoire est de George Rodenbach. Les simples images sont de Joseph Rippl-Rónai. La texte a été imprimé par Chamerot et Renouard, 19. rue des Saint-Péres, â Paris.” Az OSZK-ban őrzött példány külön érdekessége a dedikáció: „Az én kedves Ödön öcsémnek szeretetem jeléül: Rippl-Rónai József (Paris) Neuilly 1/5 1896.”

5 Rippl-Rónai József: 1. m. 78. és 137. 1. L. még a következő tanulmányokat: Lázár Béla: Rippl-Rónai József. Magyar Iparművészet, 1912/3. sz. 88. — Lyka Károly: Művészi díszítés. In: Rippl-Rónai József impressziói 1890-1900. [Katalógus.] Bp. 1900. (A jó szemű Lyka már 1900-ban azt dicséri Rippl-Rónaiban, amiért kortársai zöme még elmarasztalta: „Rippl-Rónai az első egyetlen magyar művész, aki az art appliqué-vA foglalkozik.” I. m. 6. L); - Pewny Denise: Rippl-Rónai József (1861-1927). Bp. 1940. (Ez a legjobb monográfia Rippl- Rónairól. Részletesen elemzi a „Les Vierges” rajzait s az egykorú francia sajtóvisszhangot is idézi. 44-46. L)

6 Lázár Béla: Rippl-Rónai Józsefnél. Látogatás a műteremben. Modern művészet, 1906. 4. sz. 202. (A szövegből kiderül, hogy az interjú 1905 karácsonyán készült.)

7 Salmon, André: Correspondances. Poémes. III. par Etienne Farkas, Paris, 1929. Ed. des Chroniques du jour. [10 kép - 10 vers]