Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Ady és Rippl-Rónai
1914. mart. 31. „I. Kelenhegyi út 12-14. Kedves Bandikám! Amint megérkeztem Wienből első utam volt Hozzád, de — egyrészt — örömömre hűlt helyedet találtam csak ott. Azután telefonáltam és személyesen átnéztem Hotelodba. Eredménytelenül. Szerettelek volna látni, szerettem volna hallani ajkaidról a te szép és értékes szavaidat. No majd máskor. Csak ne volna olyan ritkán! A mit Wienből írtam, tartsd meg magadnak. Sikerünk igen nagy és őszinte. Kár, hogy csak wieni. Mindenesetre, ha Kari Krausz jól ír, az jó lesz. Táviratodból azt vettem ki, hogy írtál neki. Köszönöm a többiek nevében is. Mik a terveid a közeljövőben? Alkalomadtán — talán Virágvasár-napján — gondolj rám is édes jó barátom. Vissza tudnál-e gondolni arra a kis rövid együtdétre — nálam, künn a hegy tetején a Róma villában — emlékszel-e a sárga szobára és a szép Ady nótákra — a fekete zongorára. Ránk? Szerettünk volna még többet adni csakhogy jó emlékekkel menj el tőlünk, a jó falusiaktól: Lázárinetől, a kis Annellánktól és tőlem szerető Jóskádtól”58 Rippl-Rónai Becsből a Művészház kiállításáról érkezett. 1913 decemberében volt a Künstlerhaus — a bécsi Művészház — kiállítása Budapesten, s ezt viszonozta a pesti Művészház „csere-kiállítása”. Rippl-Rónai a városligeti Park Szanatóriumban találta a költő „hűlt helyét”. Ady ugyanis február végén befejezte a kúrát, és két hétre elutazott az Adriára. „A mit Wienből írtam, tartsd meg magadnak”. Bizonyára a „megtartott” - megsemmisített? - levélben kérte Rippl-Rónai Ady támogatását. Ez nem is maradt el. Ady táviratozott bécsi költőtársának, Karl Krausnak, a Die Dackel szerkesztőjének, akiről - pesü felolvasása alkalmából — 1913. dec. 1-jén már melegen nyilatkozott a Nyugatban. Rippl-Rónai is jól „helyezkedett” Bécsben: a király is elbeszélgetett vele, amikor március 21-én felkereste a kiállítást.59 Ismeretes, hogy Rippl-Rónai Aristide Maillol-portréjával elnyerte az osztrák állami nagy aranyérmet. — 1914. április 14-én tartották az ebből az alkalomból rendezett bankettet a budapesti Művészházban.60 Rippl-Rónai levelének legértékesebb részei azonban nem a támogatást kérő, hanem a befejező, Ady és Rippl-Rónai első találkozását megható őszinteséggel felelevenítő sorok. A következő évben Ady Endre is megemlékezik az első találkozásról. A világháború kitörésekor Franciaországban tartózkodó Rippl-Rónait ugyanis hosszú időre internálták, s fogságából hazatérve az Emst Múzeum bemutatta háborús festményeit és rajzait. A kiállítás katalógusa bevezetőjének szánta Ady Endre a következő írását: Rippl-Rónai és csekélységem. „Büszke és irigy vagyok egy szép és nagyszerű úrra, akit Rippl-Rónai Józsefnek hívnak az emberek idelenn s az angyalok odafenn. Első találkozásom vele Párisban történt, a Grand-Palaisban, a Szalonban, kiállításon, régen. De volt hála Istennek gusztusom 58 Rippl-Rónai József levele Ady Endréhez. Budapest, 1914. márc. 31. Kézirat. MTA K. 8/73. Fekete tussal írt levél. A borítékon R-R. J. keze vonásával: „Ady Endre költő Budapest Magyar Király Szálló.” A postabélyegző kelte. 1914. ápr. 1. A túloldalon: „Rippl-Rónai J. I. Kelenhegyi út 12-14. a nagyhéten Kaposváron” A postások tintaceruzás feljegyzései a költő címeiről: Hidegkúti út 74. (áthúzva): Nyugat szerkesztőség Lónyai u. 18. Itt a levél végre célhoz ért. A levél hasonmását közli Ady Lajosné: i. m. 298-299.1. 59 A király a magyar művészek bécsi kiállításán. Somogyi Hírlap, 1914. márc. 22. L. Kávássy Sándor: i. m. 81.1. 60 Meghívó a Rippl-Rónai József és Vedres Márk tiszteletére rendezett vacsorára. Bp., 1914. ápr. 14. - L. MNG-A 5118-120.-22-
