Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Móricz Zsigmond és „holdudvara” - Kassák és Móricz Zsigmond

amely Veres Péter Feljegyzések a mai magyar munkásirodalomról című cikkével indult.93 Veres Péter röviden végigtekinti a munkásirodalom történetét genezisétől a proletkultkorszakon át a negyvenes évek elejéig; kiemeli Kassák Lajos korszaknyitó szerepét a költészetben, de megjegyzi, hogy mind Kassák, mind az erdélyi munkásírók — Nagy István, Asztalos István — legjobb regényei sajátosan paraszti környezetben játszódnak. Végül örömmel üdvözli Budapest fiatal munkásköltőit, névszerint Benjámin Lászlót, Berkó Sándort, Földeák Jánost, Kis Ferencet, Knopp Imrét, Vaád Ferencet, Vészi Endrét és Zsigmond Edét.

Kassák Lajos Móricz felkérésére szólt hozzá a ,JSÍunkásirodalom” tematikájához.94 Már az idézőjeles címmel is jelzi, hogy fenntartásai vannak, és cikkét így kezdi: „Hogyan is írhatnék arról, ami meggyőződésem szerint nincsen.” Szerinte a művészeknek „osztályhoz kötése, részletekbe tagolása inkább az alkalomszerű helyzetnek kihasználására törekvő politikus ügye, semmint az alkotó szellemé”. Az osztályirodalom lehetedenségének példája, véli, „a napjainkban nagy garral kezdődő és siralmasan önmagában összecsukló falukutatók vagy a Márciusi Front íróinak tragikomédiája”. A tanulságot általánosítja: „íme az osztályírók, akik alaptermészetüknél, szűk látókörüknél és rövid lélegzetű dinamikájuknál fogva semmivel sem mások a gettó íróinál.”

Veres Péter válaszcikkében — Van-e hát munkásirodalomf95 — elismeri, hogy Kassák írásában nagyon sok részigazság van. De: a kezdő író szükségképpen valamelyik társadalmi osztály írója lesz. „Ez minden íróval így volt eddig, még Kassák Lajossal is. Sőt vele a legjobban minden írók közt. Csodálom, hogy ő ezt elfelejti, s most olyan kegyedenül lebecsüli a paraszti írókat. Pedig azok is csak azt akarják, amit ő keservesen, de úgy-ahogy elért: előretörni az általános emberi felé. Itt van aztán a főkérdés: osztályukkal vágj/ osztályuk nélkülakamak-e előretörni?’ Az előbbire Gorkij, utóbbira a polgári íróvá váló Knut Hamsun példáját hozza fel. A semlegesség veszélyeire is figyelmeztet. Aki az örök emberit vagy az örök szépséget akarja kifejezni, könnyen a túloldalon találhatja magát, mert az uralkodó rétegek már a sajátjuknak tekintik. A magyar népi írók mozgalmai nem reakciósak, mert a parasztságnak „öntudatot, egyelőre külön öntudatot akarnak adni, mert erre van szüksége... [...] S ha következetesek és becsületesek, akkor továbbmennek, s nem állnak meg csak a teljes igazságnál, s ez az, hogy a parasztság felszabadítása csak egy új és valódi szocialista rendben lehetséges: vagyis együtt a többivel. ”

Ugyanebben az évben, 1941-ben a Veres Péter által említett fiatal költők — az úgynevezett munkásírók csoportja — kiadta első antológiáját Tollal és szerszámmal címmel. A következő évben megjelent kötetükben, a Mámorban — s ez talán meglepetés — Kassák Lajos is szerepel. A munkásírók csoportja 1944-ig hat kötettel jelentkezett. Utolsó kötetük, a Munkások című prózai válogatás Veres Péter előszavával látott napvilágot.

Ebben a vitában Veres Péternek volt igaza. Kassák megsértődött, s bár a Kelet Népét még nem hagyta ott, Veres Péterre többek közt talán ezért is neheztelt mindhalálig.

Kassák anteusjj megújulása

„Nincs olyan falu, ahol egy Veres Péter ne volna” — írja Móricz Zsigmond Népfőiskola című cikkében.96 „Persze nem jutnak el a Veres Péter magaslatára — fűzi hozzá —, de

93 Veres Péter: Feljegyzések a mai magyar munkásirodalomról. Kelet Népe, 1941. február 1. 11-13.1.

94 Kassák Lajos:,.MunkásiroAalom.’’ Kelet Népe, 1941. május 1. 5-6.1.

95 Veres Péter: Van-e hát munkásirodalom? Uo. 6-7.1.

96 Móricz Zsigmond: Népfőiskola. Kelet Népe, 1940. február 15. 1. L.-238-