Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Móricz Zsigmond és „holdudvara” - Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője. Utószó. Egy levelezéskötet tanulságai
Esetek Ignotus kényszerű megválását a Nyugat — képletes — főszerkesztői székétől és az e körül kialakult vitát Fenyő Miksa nevezte el Ignotus-esetnek. Ennek analógiájára beszélhetünk Babits-, Móricz- és végül Gellért Oszkár-esetről is. A Babits-eset: a költő lemondása a Nyugat szerkesztéséről 1929 áprilisában. (A folyóiraton nevét addig Osvát Ernő és Gellért Oszkár szerkesztőtársaként jegyezték.) Ennek oka Babits Osváttól eltérő ízlése és érzékenysége volt. A kiválás történetét részletesen megírtuk,6 most csak a döntés végső okát, Ignotusnak A% írástudók árulásához való „hozzászólását” (írás és árulás) említjük. Ez, a Babits érveit ironikusan elsöprő cikk 1929. április 16-án jelent meg a Nyugatban. Ugyanott az előzéklapon rövid hír közli, hogy „Babits Mihály, akit írói munkája teljesen lefoglal, folyóiratunk szerkesztésétől visszavonult, írói működését azonban — mint főmunkatársunk — a Nyugatban ezentúl is folytatni fogja. A Nyugat pünkösdi száma egész terjedelmében közli Goethe Iphigéniáját, melyet Babits Mihály a Nemzeti Színház megbízásából fordított le.” Babits tehát Osvát életének még hátralevő hónapjai alatt megmaradt a Nyugat tényleges főmunkatársának, bár a Goethe-fordítás mellett mindössze két publikációja jelent meg Osvát (és Ignotus) folyóiratában. Az Ignotus-eset talán a legfájdalmasabb. Osvát Ernő öngyilkossága után — Fenyő Miksa javaslatára — a Nyugat alapító főszerkesztőjének nevét levették a folyóiratról. Ezt is eufemisztikus közlemény jelentette be a Nyugat 1929. december 1-jei számában: „Mivel Igonotus, kinek főszerkesztői tiszte, majd jegyzése ez idő során a Nyugat irányát jelezte, egyelőre még nem él itthon, s a cselekvő főszerkesztést nem veheti újra át: a Nyugat régi gárdájából Móricz Zsigmond s Babits Mihály vállalták a folyóirat irányítását.” Ignotus válasza — A Nyugat útja címmel tartott 1930. január 14-i, röpiratként is terjesztett előadása — ismeretes. Kötetünk bemutatja a hazai és határainkon túli polgári radikálisok szolidaritását az állásától megfosztott főszerkesztővel. Említsük meg, hogy az akkoriban ultrabalos álláspontot képviselő Fábry Zoltán Ignotust, Móriczot, Babitsot és általában a nem kommunista írókat egyaránt támadta-elutasította Ti\ szomorú, magyar év című tanulmányában7 Ignotus — Móricz és Babits bevonási kísérletei dacára — nem adott több írást a Nyugatnak. A Móric^-eset részben Ignotus, részben Gellért Oszkár sorsával és törekvéseivel hozható párhuzamba, és vannak egyezései a Babits-esettel is. így az, hogy a Nyugat szerkesztésétől való — kötetünkben szinte óráról órára nyomon követett — megválása után Móricz is főmunkatárs lett, mint 1929 tavaszán — nyarán Babits, ám ő, Ignotushoz hasonlóan, nem adott több írást a Nyugatnak. Móricz Zsigmond, mint fentebb bemutattuk, főszerkesztőként (s a dokumentumokból kiderül: laptulajdonosként) kívánta átvenni a Nyugatot Osvát Ernő halála után. Elgondolása, hogy Babits Mihály és Gellért Oszkár mint szerkesztők — szinte ha rovatvezetők, illetve utóbbi mint tördelőszerkesztő — álljanak rendelkezésére, gyakorlatilag megvalósult 1930. szeptember 8-tól, amikor Babits kilépett a Nyugat Szindikátusból. Levelezéskötetünkben nyomon követhető ama törekvése is, hogy a Nyugatot családi vállalkozás6 Babits, Hatvány, Zsolt Béla és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány” történetéhez). In: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára. Szerk.: Kele- véz Ágnes. Bp., 1983. PIM-NPI. 135-170. L 7 Korunk, 1930. május, 321—329.1.-186-