Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

József Attiláról - Illyés Gyula és József Attila

kettejük életében. December 1-jén megjelenik a Nyugatban Illyés hódoló esszéje Babits új verseiről, istenek halnak, ember él címmel. December 14-én mindketten részt vesznek a Fiatal írók Előadóestjén a Zeneakadémián. Ennek bevezetőjét Babits Mihály tartotta. 17-én pedig Babits hétfői fogadónapja vendégei — itt József Attila vitába bonyolódik Babitsosai Croce intuicionista esztétikája kapcsán. Több meghívást nem is kap a költőhöz. Ehhez hozzávehetjük József Attila Tárgyi kritikai tanulmányát istenek halnak, a% ember él című Babits-kötetről.3 Ezzel a pamflettel József Attila évekre elvágta magát a Nyugatban való megjelenés lehetőségétől és élete végéig a Baumgarten-díjtól. (1935-ben és 1936-ban viszont Baumgarten-jutalmat kapott.) Illyés 1936-ig négy ízben nyeri el a Baumgarten Évdíjat, tanítványi, majd baráti kapcsolatba kerül Babitsosai és 1937-től a Nyugat társszerkesztője lesz.

A Babits körüli csatározásban József Attilán segíteni akaró gesztusként értékeli Illyés többször is a Nyugat 1932. december 16-i számában megjelent bírálatát a Külvárosi éjro\. Úgy véli, az a tény, hogy „az Oda a Nyugatban jelent meg első versként a Babits ellen írt szomorú pamflet okozta feszültség föloldásául”, az ő bírálatának is köszönhető.4 Lehet, hogy ez volt Illyés szándéka. Az Oda a Nyugat 1933. augusztusi számában jelent meg. Előzőleg, 1933. április 1-jén Babits már közölte József Attila Reménytelenül című költeményét. Még előbb, 1933. január 28-án írta József Attila Babitsot megkövető levelét Illyés bírálata azonban több mint gesztus. Gondoljunk Fenyő László egy évvel korábbi negligáló Döntsd a /áé«7-kn Ilkájára ugyancsak a Nyugatban! Illyés, bírálata első mondatában „jó költő”-nek tartja József Attilát Az utolsó passzusban pedig megállapítja, hogy a költőnek csupán egyetlen szavába kerülne, hogy költészete egymástól elütő, kavargó, de már csomósodó elemei összeálljanak. „Érdekes, hiss világ tárul akkor elénk, az új magyar költészet egyik legüdébb, leggondozottabb területe.”5

Illyés szerint József költői alaptermészete „bizonyosfajta parnasszista festői hajlam, [...] mely kitűnően érvényesülne az ő izmos, friss, az ősi virágénekek magyarságát idéző nyelvezetében” — vagyis a Nincsen apám-kötet verseit kéri számon költőtársa új versein. Másutt viszont mintha a Döntsd a tőkét verseit bírálná, pontosabban a költő leíró verseibe is beszivárgó marxista szemléletét. A kötet egyik legsikerültebb verseként tartja számon A hetediket, a forradalmi, sőt marxista versek közül pedig a Mondd, mit érlel... és a Munkások nyerték el tetszését. „Ezek szemlélete — írja — azonos a leíró verseivel, csak ezekben a tájat egy-egy társadalmi helyzetkép helyettesíti, mely egyúttal állandóan valóságos helyzetképekhez, tárgyakhoz és környezethez kapcsolódik.” Vajon miért nem említi itt — s a bírálat folyamán egyszer se — a kötet címadó nagy versét, a Külvárosi éjt?

Amit viszont idézett mondatában a költői téma állandóan változó megközelítéseként regisztrál, ma már épp egy József Attila-i definícióval szalagút technikának nevezünk. Szigeti Lajos Sándor szerint József Attilánál 1932-től kezdve válnak gyakorivá „a spirál szerkezetű versek”; néhány ezzel a módszerrel készült költeményével, mint Illyés nyomán megjegyeztük, már a Külvárosi éjben is találkozunk. Szigeti Lajos Sándor mindkét költő életében paradigmaváltásként fogja fel az 1932-es és 33-as év fordulóját; ennek eredménye Illyésnél az ezután írt, majd 1935-ben és 37-ben kötetbe foglalt új — tegyük hozzá: nagy verseinek gyűjteménye. Ugyancsak Szigeti figyelte meg, hogy éppen a fordulóponton,

3 A Ta/yban jelent meg 1930. január 10-én.

4 Naplójegygetek, 1974. márc. 30. júl. 16. júl. 20.

5 Elvárásával egybehangzóan írja majd Illyés öt évvel később, a Nyugat József Attila-nekrológjában: „Vibráló, nyugtalan műve hirtelen kerek egész lett, a halál zománca, mely szivárványló burkot von köréje, egységesnek mutatja, minden darabot a helyére tesz benne s mindent világosan kiemel.”-177-