Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
József Attiláról - Egy verseskönyv születése. József Attila: Döntsd a tőkét, ne siránkozz
Kortársifogadtatás A kötet megjelenését követő első bírálatokat már említettük. A későbbiek ugyancsak az elutasító meg nem értés és az együttérzés szólamait variálják.10 A tizenkét kritika közül emeljük ki a legjellemzőbbeket (nem szólva az ügyészi beavatkozást követelő, Moszkva guruló aranyait, illetve a versekbe keveredő fasiszta szólamokat emlegető förmedvényekről). Két bíráló — Féja Géza és Fenyő László — szemére veti a költőnek, hogy a Nincsen apám se anyám óta folyóiratokban közölt sok versét átdolgozta. Féja Géza szerint — Szjlka- kas költők, Előőrs, 1931. május 10. - az átírás „verskoldusok szokása”. Akármilyen meglepő, József Attila 1930 decemberében, a Döntsd a tőkét, ne siránkozz összeállításakor valóban „verskoldus” volt, azaz aránylag — korábbi és későbbi éveihez képest — kevesebb verset írt. A Döntsd a tőkét, ne siránkozz ugyanis huszonhat saját verset és négy Villon-fordítást tartalmaz. A versek közül hat eredeti (Anyám, Aradat, Farsangi lakodalom, Aranybojtu, Tömeg, Szocialisták), nyolc lényegesen nem módosított (Harmatocska, Bánat, Betlehemi királyok, Ady emlékezte, Kultúra, Beszél a tej, Két keserves, Tűnődő), tizenkettő pedig átdolgozott (Margaréta, Füst, Tiszazug Nyár, Favágó, Esik, Regős ének, Betlehem, Egy költőre, Akácokhoz Dörmögő, Végül). Eredetinek tekintettük az Anyám és a Szocialisták című verseket, bár mindkettőnek ismerjük évekkel korábbi verscsíráját. Az „átdolgozás” ezeknél olyan nagyfokú, hogy mindkét esetben új költemény született. Nem véleden, hogy József Attila az Akácokhoz és a Favágó átdolgozott, új tartalmat felvevő változataival ad hírt készülő kötetéről. Az Akácokhoz) [így!] a népies költő hitvallásaként, „ars politica”-ként jelent meg az Előőrsben 1929. november 23-án. Maga a költő közvedenül ezután lett Bajcsy-Zsilinszky Endre hetilapjának belső munkatársa. Féja Géza 1930 januárjában - a Nincsen apám se anyámtól szólva - kijelentette, hogy az ifjú költő „...még csak néhány versében él, de nagyon biztosak ezek a versek”. Az Akácokhoz) című költeményt idesorolta. Még augusztus 30-án is úgy vélte, hogy „...van két feltédenül tehetséges fiatal költőnk (József Attila és Simon Andor), akik igazán nem osztálypoéták”. Elképzelhető a kritikus felháborodása, amikor nem egészen négy hónap múlva József Attila is „osztálypoétaként” jelentkezett, s mindjárt az általa külön is megdicsért költemény átdolgozásával! (A népi hitvallás kommunista programverssé alakult, bár a költő nem talált olyan tökéletes művészi megoldást, mint a Favágó vagy a Nyár esetében.) József Attila — írja hírhedt bírálatában — azon költők közé tartozik, akik „...fölfedezték a sokarcú verset, azaz megverselnek egy dolgot 3—4 féle hangnemben, készítenek róla marxista, nacionalista, kisagrár és egy semleges szólamú verset. A változatok azután bekerülnek a mellényzsebbe, s hogy melyik kerül elő legelőször, az attól függ, hogy mit parancsol a konjunktúra.” (Kései .aratójában - Kortárs, 1975. 5. sz. 804. - Féja Géza magyarázatot keres a támadásra és Bajcsy-Zsilinszky Endre aggályait idézi — nem túl meggyőzően. „A fő ok azonban — írja — keserűségünk volt, amiért József Attila ennyire elszakadt.” Ezzel a kijelentéssel egyetérthetünk.) Más szempontok motiválhatták Fenyő László Nyugatban közölt bírálatát (1931. június 16.) A rivális pályatárs iránti féltékenység itt éppúgy szerepet játszhatott, mint a költő Babits Mihály ellen írt pamfletjére való „méltó” válasz. Jellemző, hogy — kissé a Babits verseit átíró József Attila módszerét követve - az Anyám című vers egyik soráról 10 Valamennyi kritikát bemutatja Bokor László: A negyedik JógseJAttila-kötetfogadtatása. Tiszatáj, 1976. 1. sz. 52-65.1.-151-
