Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

József Attiláról - Egy verseskönyv születése. József Attila: Döntsd a tőkét, ne siránkozz

„törékeny termetét a tőke / megtörte” — kijelenti, hogy a marxi értelemben pontos „...tőke helyett kevésbé fogalmi szó közvetlenebbül hatott volna.” Ugyancsak a „tárgyi kritikai tanulmány”-nyal szembeni állásfoglalás sugallhatta a következő sorokat: ,A4y emlékezete című, nyilván kamaszkori versében (leggyengébb a kötetben) a versértő és kritikus József Attilával is megismerkedünk. Aki még nem tudná, e versből adatik tudtára, hogy Ady »verse törvény« és e versek ritmusa — édes!”

A mai olvasó könnyebben elfogadhatja Fenyő Lászlónak a Dörmögőelleni kifogásait; a Medvetáncban maga József Attila is visszatért néhány helyen az első változathoz.

Nagyon érdekes Dsida Jenő bírálata az Erdélyi Helikonban (1931. május). „Az utolsó évek magyar verstermésében — írja — alig emlékszem vissza könyvre, mely ennyire lekötött volna: érdeklődő, mondhatnám lelkes tetszésemet és egyszersmind heves ellenkezésemet ilyen mértékben hívta volna ki.” Telitalálatnak tűnik az a megfigyelése, hogy József Attila a „proletárságot paraszt-nyelven beszélteti” — azaz a kolozsvári költő is észreveszi az átírt versek jellegzetességeit. Dsida Jenő szereti József Attila új verseit, programjával is rokonszenvez, de nem mindig ért egyet a költői megjelenítéssel.

A baloldali kritika a „platformtervezet” kivételével jóindulatú. A Népszava recenzense, Jenő József szerint a kötet valamennyi verse „...színtiszta költészet és színtiszta szocializmus” (1931. május 17.) A Szocializmusban Kálmán József üdvözli a költőt, aki „...nyíltan, bátran áll ki a gátra, hogy a maga mestersége, az irodalom fegyverével harcoljon a szocializmus megvalósítása érdekében”. (1931. július 7.)

Gergely Sándor a kolozsvári Korunk ban a polgári és proletár esztétika közötti különbségtétel után a kötet több versét is hasznosnak ítéli az osztályharc szempontjából. Bírálatából azonban hiányzik a teljes értékű elismerés: „...ez a nagyon tehetséges fiatal költő, aki az utóbbi években jobbról balra és balról jobbra dülöngélt tanácstalankodva, most, mai új kötetével rálép az útra, amelyen fegyelemmel, felelőségérzettel és meglévő költői képességeivel hasznosat alkothat” (1931. május.)

Említettük már: József Attila elvtársi üdvözlettel küldte meg kötetét Fábry Zoltánnak, „a kobzás napján”. És Stószról végre megérkezik az annyira várt elismerés: „Ez a kötet: öröm és nyereség. József Attilának eddig is voltak felfigyeltető versei, de nem volt nyílt állásfoglalása. Nem tudtuk hová sorozni és ő sem tudta: hová tartozik. Most már tudja és tudjuk mi is...” Egy „erőöntudatos hallóval”, a Favágó harmadik szakaszával köszönti a költőt, akit így mutat be Az Út olvasóinak: „Egy garabonciás fürgeségével jön, vágtat és rohan tovább. Csóvavető, tetőgyújtó, bizakodó, hitet hunyorító, erőt paskoló és felrázó, aki széttép, szétmar, szétnevet, tönkresulykol mindent, ami nem az osztályharcot szolgálja.” írása végén még egyszer leszögezi. „József Attila hangja: egészség, erő, az osztályharc mindig felújuló tavasza.” (1931. augusztus 20.)

A. könyv utóélete

Nem lenne teljes a Döntsd a tőkét, ne siránkozy című kötetről alkotott kép, ha nem szólnánk a versek utóéletéről. A jogerős ítélettel elkobzott és megsemmisített könyv forradalmi verseit maga a költő se vehette be 1934-ben kiadott válogatott versei közé. A Medvetánc (Versek 1930—31-ből) ciklusából így kimaradtak a következő költemények: Farsangi lakodalom, Ady emlékezete, Kultúra, Egy költőre, Aranybojtu, Tömeg, Akácokhoz Szocialisták és a Végül. Lehet, hogy maga a költő ítélte túlhaladottnak néhány versét, így a Babits ellen írt-152-