Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

József Attiláról - Egy verseskönyv születése. József Attila: Döntsd a tőkét, ne siránkozz

Az 1931. december 23-án benyújtott fellebbezés következtében az ügy a budapesti királyi ítélőtáblához került. Itt 1932. április 30-án volt a fellebbviteli főtárgyalás, melyre mindhárom vádlottat megidézték, ugyanis az előző ítélet ellen a közvádló is fellebbezett. Gadó István tanácselnök vezette a tárgyalást, a vádat Kéler Béla, a kir. főügyész helyettese képviselte. Melléky Kornél, a költő ügyvédje a fellebbezés fordulatait ismételte védőbeszédében, de nem győzte meg a bírákat: „A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal a kiegészítéssel, hogy József Attila vádlottat, mint a St. [Sajtótörvény]

33.§.1. bekezdése szerinti szerzőt tekinti bűnösnek kimondva.” A közvádló nyomban súlyosbításáért fellebbezett József Attila terhére, továbbá mindhárom vádlottat bűnösnek mondta szeméremsértésben. József Attila és ügyvédje szintén fellebbezett.

1932. szeptember 27-én került sor az újabb - immár kúriai - fellebviteli főtárgyalásra. Ezen a vádlottak nem vettek részt, csupán Melléky Kornél, a költő ügyvédje. Az Osvald István kúriai másodelnök vezette tárgyalás a következő ítéletet hozta: „A m.kir. Kúria a semmisségi panaszokat [tehát a közvádlóét is — T. J.] elutasítja, azonban József Attila vádlott büntetésének végrehajtását a Bn. [Büntetőnovella] 1. és 3. §-a értelmében három évi tartamra felfüggeszti.”

Az ügy tehát — úgy tűnhet — József Attila számára megnyugtatóan végződött. Nem került fogházba, nem kellett megfizetnie a per költségeit, „csupán” a könyvét kobozták el. A költő ellen azonban ebben az időben már elkezdődött egy újabb per, Sallai Imre és Fürst Sándor megmentéséért írott röpiratáért. Ez a per is felfüggesztett ítélettel végződhetett volna az elhúzódó tárgyalások után, de nem így történt. Az 1935. február 13-i jogerős kúriai ítélet szerint József Attila „...a B.XI.6418/1931. számú ítélettel izgatás vétsége miatt nyolc napi fogházra — bár a büntetés felfüggesztése mellett — 10 éven belül az ezen ügyben kelt ítélet meghozatala előtt jogerősen már elítéltetett, ez a körülmény pedig Bn. 2. §. 2. pontja értelmében a büntetés felfüggesztését kizáró ok.”9 Vagyis a költő elítélésébe belejátszott a Döntsd a tőkét, ne siránko%% kötet pere... Visszatérve e per történetéhez, a Kúria ítéletét a Büntetőtörvényszék Schadl Ernő tanácsa október 17-én jogerősnek nyilvánította, 1933. április 4-én pedig elrendelte a további kötetek elkobzását és megsemmisítését.

A lefoglalt példányokat összeszámolva kiderül, hogy a könyv 591 példányát semmisítették meg. Ebbe a mennyiségbe beleszámoltuk a Müller Lajosnál lefoglalt 224 példányt is, hiszen nála is jártak a nyomozók. Müller 1931. június 21-én kiadott egy Elvtársak, munkások! című röpiratot, melyet azonnal lefoglaltak. A nála lévő József Attila-köteteket előbb a házmesternél, majd az ugyancsak ott lakó fűszeresnél rejtette el, ahol meg is találták a detektívek július 11-én. Ebből a lefoglalásból keletkezett a , József Attila és társa sajtórendőri vétség’, melynek iratait a perhez csatoltan találjuk. Müller, hogy mentse magát, azt vallotta, hogy a köteteket a május 9-i letiltás után másfél hónappal kapta József Attilától, 200 pen- gőnyi tartozása — a könyv szedése — fejében. Ez ügyben meghallgatták József Attilát is, aki azt vallotta, hogy a könyv legutoljára bekötött példányait maga Müller vitte el a könyvkötőtől. Ezt az állítást a könyvkötő is megerősítette, a rendőrség pedig nem foglalkozott tovább az üggyel. (Mint említettük, József Attila május 11-i kihallgatásakor azt vallotta, hogy 1400 kötetet külföldi terjesztőknek adott. Vallomásával meg akarta akadályozni a további nyomozást.)

9 Párttörténeti Intézet Arch. 614. fond 1/1932-8592-78.-150-