Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Előszó. Avagy egy filológus dicsérete (Lengyel András)
történeti Kö2lemények közölt.) A Hangtárba azonban csak jóval később, Bíró Zoltán főigazgatói kinevezése (1981) után kerülhetett vissza, háta mögött már sok fontos publikációval. Ma már tudjuk, a Petőfi Irodalmi Múzeumban eltöltött közel három évtized (1971— 1999) mégis minden kényszerű kitérő ellenére, meghozta igazi kibontakozását. Itt lett elsőrendű filológus, a József Attila-kutatás egyik szerény, de meghatározó egyénisége, aki helyzetéből is, alkatából is következően egy sor kevéssé látványos, de rendkívül hasznos munka létrehozásában vállalt komoly szerepet. Olyan kutató, akinek hiányát nagyon megérzik mindazok, akiknek mindig önzetlenül segítségére volt, de akinek igazi teljesítményét valószínűleg még legközelebbi munkatársai sem igen mérték föl. 3. Életműve, alkata és körülményei összjátéka eredményeként, több, egymáshoz illeszkedő, ám mégiscsak igen különböző réteget alkot. Elsősorban s mindenekelőtt József Attila-kutató volt; e területen születtek legfontosabb művei, ezekért becsüli elsősorban a szakma. Itt József Attila és a Hartha Miklós Társaság (1996) című monográfiáját (ez volt kandidátusi disszertációja is), valamint József Attila könyvtára és más tanulmányok (1996) című gyűjteményes kötetét kell mindenképpen megemlíteni, de tudni kell, hogy ezen túlmenően is cikkek, tanulmányok sorában szólt kedves költőjéről. 1994-ben ,A Dunánál” címmel konferenciát is szervezett róla (ennek anyaga, szerkesztésében, kötetben is megjelent s alapműnek számít), több kiállítást rendezett róla, stb. Bizonyos, hogy József Attiláról s életművéről ma nélküle jóval kevesebbet tudnánk (súlyos hiányai lettek volna Szabolcsi Miklós nagy összegző monográfiasorozatának is); mi több, az általa föltárt nagy anyag a József Attila-ismeret alapjaihoz tartozik. De Tasi emellett a 20. századi magyar irodalom számos más íróját és fejleményét is kutatta. Olykor csak egy-egy tanulmánnyal, adatközléssel tűnt föl ezen a területen, olykor — mint pl. Móricz Zsigmond esetében — itt is alapvető, amit produkált. Móricz szerkesztői levelezésének közzétételében oroszlánrészt vállalt, ezek a Nyugat és a Kelet Népe történetének egy-egy szakaszát dokumentáló adatgazdag, vaskos kötetek az ő filológusi tudása nélkül aligha készülhettek volna el. így viszont nemcsak a Móricz-életmű mélyebb ismeretéhez van segédeszközük, de a magyar sajtótörténet is fontos tételekkel gazdagodott. Életművében különleges szín a Macht Ilonával közösen készített Juhász Gyula fotóikonográfia, amely a Juhász-kutatásnak is egyik alapműve. Szorosabban vett muzeológusi munkája is jelentős. Mint a Hangtár munkatársa egy sor fontos és informatív irodalmi interjút készített; ezekből is kitetszik, hogy olyan írók és életművek iránt is volt fogékonysága, akik s amik látszólag meghaladják a szokásos filológus-kompetenciát. Ezek közül, mint igazán fontosakat, a Pilinszky- és Petri-interjút mindenképpen meg kell említeni, de a „névteleneket” kifaggató interjúi is rendre gazdag és érdekes filológiai anyagot rögzítenek. Emellett a múzeum munkatársaként egy sor nívós kiállítást is rendezett, így pl. 1980-ban Rippl-Rónairól, 1983-ban Juhász Gyuláról, 1992- ben Illyés Gyuláról, 1996-ban Pilinszky Jánosról, 1997-ben (Balatonszárszón) József Attiláról. Múzeumi munkaköréből is következett, de egyben irodalomtörténészi érdeklődésének is tanújele, hogy — amikor már tehette — tudományszervezőként, mint tudományos konferenciák megszervezője, lebonyolítója és konferencia-kötetekké alakítója is jeleskedett. A kilencvenes években néhány év leforgása alatt Illyés Gyuláról (1992), József Attilá-7-
