Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Lukács Györggyel

Adyban felismerik a maguk íróját. Én az Új versek elolvasása óta, tehát több mint hatvan éve, nem vesztettem el a kontaktust Adyval egyetlen napra sem. De ez biografikus adalék és anélkül, hogy saját jelentőségemet túlozni akarnám, magamat sem tudom tipikus jelenségnek tekinteni a magyar fejlődésben.

Vezér: Ha már a biográfiánál tartunk, kérem részletezze kissé, milyen hatással volt Ady az Ön fejlődésére?

Lukács: Mint említettem, a hatás 1906-ban kezdődött az Új versek megjelenésekor. Ez a verseskönyv abszolút átalakító hatással volt rám — hogy durván fejezzem ki magam —, ez volt az első irodalmi alkotás, amelyben hazataláltam, és amelyet magaménak tartottam. Más kérdés, hogy most hogy vélekedem a régi magyar irodalomról, ez már hosszú tapasztalatok eredménye. Abban az időben, be kell vallanom, a klasszikus magyar irodalomhoz nem volt benső' közöm, csak a világ- irodalomból értek alakító hatások, elsősorban a német, skandináv és orosz irodalomból, ezenkívül a német filozófiából. A német filozófia hatása egész életemen át tartott, és ezen természetesen az Adytól kapott megrendítő élmény sem változtatott alapjában véve, nem szüntette meg azt, és nem vitt vissza Magyarországra. Azt lehet mondani, hogy Magyarország nekem akkoriban az Ady-versek voltak.

De történt valami, aminek jelentőségét csak később értettem meg, hogy a német fejlődésben, nemcsak Kantban, akit már akkor ismertem, de Hegelben is — három-négy évvel később Kanttól Hegel felé közeledtem —, valamint azokban a modern németekben, akiket olvastam, mindig óriási adag konzervatív világ rejlett. Mármost Ady dacos, „csakazértis” forradalmi pátosza nálam kísérőzeneként mindig aláfestette Hegel Fenomenológiait és Logikáját. Így olyan vegyülék jött létre, ami az akkori irodalomban nem létezett, hogy tudniillik, valaki mint hegeliánus és mint a szellemtudomány képviselője egyszersmind baloldali, sőt bizonyos fokig forradalmi álláspontot foglalt el. Most nem beszélek az engem ért tömérdek költői és irodalmi hatásról, de mindenesetre le kell szögeznem, hogy ebben a tekintetben az Ady- versekkel való találkozás, eltekintve irodalmi vonatkozásaitól is, egyike életem legdöntőbb élményeinek. Ez nem véletlen felfedezés

95