Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Lukács Györggyel

volt, amilyen fiatal korban sokszor adódik, hanem én egész életemben hű maradtam Ady oeuvre-jéhez, és ez nem visszavetítés, mert én voltam az első Magyarországon, aki már 1910 körül megírtam Ady személyes összefüggését a forradalommal, azt, hogy olyan forradalmár, aki egyéni beteljesüléséhez tartja szükségesnek a forradalmat.2

Vezér: Más témára térve: nézete szerint miért olyan nehéz betömi Adyval a világirodalomba ?

Lukács: Először is a világirodalomban az epikai és a drámai művek sokkal könnyebben törnek be a fordításokon keresztül. A világon sok millió ember számítja nagy olvasmányai közé a Háború és békéi, vagy az Iliászl, vagy Swiftet, de legfeljebb öt-tíz százaléka olvasta ezeket a műveket eredetiben. Emlékszem, a Háború és békéi egészen rossz fordításban olvastam hetedik gimnazista koromban a pad alatt. De a mű nagyságát még a pocsék fordítás sem törhette szét, hatott mindenen keresztül. A líra viszont a legritkább esetben adható vissza. Ez jellegzetességei közé tartozik. Fiatal koromban például, amikor német kapcsolataim nagyon erősek voltak, Stefan George tolmácsolásában olvastam a nagy francia költőket. Mondhatom, hogy Baudelaire-t nem olvastam eredetiben, a Stefan George-féle Baudelaire soha nem tett rám semmilyen hatást. Szándékosan hozom fel Stefan Georgét, mert rá igazán nem lehet azt mondani, hogy nyersfordításból dolgozott, vagy nem tudott verselni, és mégis elsikkadt nála az, ami Baudelairé- nél olyan mélyen megkapott engem.

Vannak bizonyos szavak, metaforák s a többi, amelyek franciául egészen mások, mint a németben. Mindez természetesen még fokozottabban áll egy olyan kis nép és távol eső irodalom nyelvére, mint amilyen a magyar. Petőfiről is illúzió volna azt hinni, hogy - de facto -, bekerült a világirodalomba. Ha világirodalomról beszélünk, két dolgot nagyon pontosan meg kell különböztetnünk egymástól. Az egyik, hogy mi az, aminek világirodalmi színvonala van, és mi az, ami csak nemzeti színvonalon létezik. Ez objektív ítélet. A második az a ténymegállapítás, hogy mi válik elven tényezővé a világirodalomban. Ez nem függ kizárólag az értéktől. Az „érték” szót itt nemcsak esztétikai értelemben használom, hanem az egész személyiség és az egész mun96