Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Kardos Lászlóval

helyettes főigazgató egy Szondy György nevű tanár, ifjúsági író volt. Nagyon melegszívű, érzékeny lelkű, olyan puha humanista volt, szerettem őt, vele közösen volt egy könyvtervünk: egy antológia állatokról szóló versekkel. En a világirodalmi részt csináltam volna, ő pedig a magyar részt. Erről volt szerződésünk a Singer és Wolfnemél. Ez akkor már évek óta húzódott, csináltuk is, ő is, én is, de 1943-ban éreztem, hogy ezt nem csinálom tovább. Ez a szegény ember anélkül is olyan liberális hírben állott, és most velem megjelenjék, ez már majdnem lehetetlen lett volna. Elmentem hozzá, hogy megmondjam neki, hogy én kilépek ebből, nem csinálom, hogy őt megszabadítsam ettől a tehertől, s várnom kellett az előszobában, egyszercsak látom bejönni Gulyás Palit. Hát ez nem volt könnyű pillanat se neki, de nekem sem. Mondjuk: „Szervusz” „Szervusz.” Mondja: „Hogy vagy?” Mondom: „Jól. És te?” Azt mondja: „Beteg vagyok.” Kérdem: „Mi a bajod?” Azt mondja: „Az ereim áteresztik a vért.” Mondom: „Nem értem.” Erre felhúzza a nadrágszárát, hát tele volt pici piros pontokkal, s mondta a latin nevét ennek a betegségnek, nem tudom pontosan micsoda volt. Mondom: „Hát orvosnál nem voltál?” „Nem lehet gyógyítani.” Hát, tudja, ez nagyon rosszul hatott rám.

Aztán nem beszéltünk többet, én mentem a Szondyhoz, ő ment máshová, s aztán visszamentem erre a templomi szolgálatra. S akkor, aznap délután fölkerestük Palit, és kibékültünk. Pali olyan boldog volt, hogy én még soha olyant nem láttam. Elhatároztuk, hogy a békesség pecsétjéül kiadjuk egy Nagy András nevű berettyófalui költőnek — zsidó költő volt, Palinak nagyon jó barátja — a verseit. De erre már nem került sor, következett 1944, s nekem költöznöm kellett egy gettónak kijelölt részbe, és az utolsó napon híre jött, hogy Gulyás Pali nagyon beteg, bevitték a klinikára, és akkor írtam neki egy levelet, hogy hallottam, hogy milyen nagy bajban vagy, én is bajban vagyok, de majd mind a ketten föl fogunk merülni ebből a szennyes dologból, s akkor majd folytatjuk. Kérem szépen, két nap múlva kaptam egy levelet úgy, hogy bedobták a gettóba, a felesége írta, hogy Pali már nem olvashatta a levelem, mert eszméletlen állapotban van,

89