Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Kardos Lászlóval

Kardos: A kizárásnak az a formája volt, hogy engem fegyelmi bíróság elé állítottak, és ottan szigorú dorgálásban részesítettek, s azt bevezették az indexembe.

Vezér: A kolozsvári egyetemen kezdett?

Kardos: Nem, Debrecenben.

Vezér: Debrecenben akkor már volt egyetem?

Kardos: Igen, volt. Kizártak egy-két embert, például Gáspárt, de ő akkor már nem volt Magyarországon, aztán Túri Leventét és bennünket is. Enyhítő körülménynek vették, hogy apám hatása alatt álltam, de hát mondom, inkább apám állt az én hatásom alatt. Tudja, azt a ravasz formát választották a kizáráshoz hogy folyamodni kellett minden félévben a felvételért, s mikor legközelebb folyamodtam, akkor elutasítottak; még pedig azzal, hogy egy olyan újságnál dolgoztam — párhuzamosan az egyetemmel —, amelyet közben betiltottak. Ez egy nyomorult kis újság volt, amely legjobb esetben is polgári liberalizmust hirdetett, semmiféle kommunista vonatkozása nem volt, abszolúte nem volt. De kellett akkor egy kurzuslapot indítani, délutánit, s hogy ne legyen konkurencia, ezért betiltották. S aztán kimondták, hogy ilyen lapnál dolgoztam, én erkölcsileg nem vagyok alkalmas arra, hogy egyetemre járjak. De ez is csak egy fél évig tartott, aztán enyhült kicsit a hangulat, s a következő félévben engem visszavettek. Akkor gyorsan letettem az alapvizsgát, s a magyar irodalomtörténet vizsgám olyan sikeres volt, hogy megerősödött a pozícióm az egyetemen. Nagy szó volt ez 1921-ben.

Pap Károly volt a professzorom. Az Ébredő Magyarok verekedéseket provokáltak, mikor kijöttünk a teremből, a folyosón sokan voltak diákok. Pap Károly roppant félénk, politikailag megalkuvó, gyáva ember volt, reakciós, nem nyilas vagy Ébredő, mondjuk, olyan Tisza István-hívő volt. Vállamra tette a kezét, s azt mondta: „Akárki akármit mond, ön jó magyar ember.” Meg volt hatva, hogy így tudtam a régi irodalmat.

Vezér: De Ady Lajosra akart rátérni.

Kardos: Kérem szépen, én akkor írtam ezt a könyvet, amikor már román megszállás volt. Tehát csendes kis forradalom volt. De soká tartott,

78