Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Lengyel Menyhérttel
Vezér: Amit érdekesnek gondol, akkor azt legközelebb elhozza, mi itt lefo- tokópiáztatjuk, és vagy az eredetit hagyja itt, vagy a fotókópiát. Jó? Lengyel: Nagyon helyes. Csak a maga pontos címét és telefonját akarom elkérni. Vezér: Föl fogom írni. (...) Lengyel: Ady külföldön valamennyire el van ismerve, de azt hiszem, nincsen még egyelőre, úgy lefordítva, ahogy kellene. Én biztos vagyok abban, hogy őt előbb-utóbb a világ nagy poétái közé fogják sorolni még ott is, ahol ma alig ismerik. Azonban az irodalmi tényezők ismerik már. Vezér: Az olasz fordítását ismeri? Lengyel: Én ismerem. Azt hiszem, olvastam. Vezér: Ez a Paolo Santarcangeli. Lengyel: Ki is fordította azt?7 Borzasztó nehéz, tudja, egy verset jól lefordítani. Akármit nehéz lefordítani. Például a magyar irodalomban, amelyik roppant gazdag tehetségekben, egy fordítása van a Hamletnak, a fordítója Arany János. Éantasztikus. Én például ezelőtt húsz évvel, amikor Hollywoodban voltam, azt gondoltam, na hát, a Hamlet, ez egy ritka jó filmanyag, mert olyan nagyszerűek az alakok és a történetek és minden. És anélkül, hogy szóltam volna egy szót is valakinek, én megírtam egy vastag könyvet a Hamletról. Kordával nagyon jó barátságban voltam, együtt dolgoztunk, és mikor elkészültem vele, akkor aztán mondtam neki: „Alex, egy példátlan dolgot mutatok neked, amiről eddig még nem volt szó: a Hamlet, mint film.” Odaadom neki, megnézi, azt mondja: „Mit képzelsz? Azt mondják majd: Shakespeare filmen? az lehetetlenség. Na, ne nevettesd ki magad, tegyük szépen félre.” El se olvasta. Ha akkor egy színészhez megyek, és azt mondom neki: itt van ez a szerep magának, játssza el, akkor megkezdődött volna Shakespeare filmre vitele. A Shakespeare-ciklus filmes adaptációja még húsz évet várt. Akkor abszolúte eltemették az egész dolgot. Vezér: De aztán Korda később csinált Shakespeare filmet. Lengyel: Már később. Vezér: A VIII. Henriket. 74
