Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Lengyel Menyhérttel

Lengyel: Igen, de nem a Hamletel.

Vezér: Azt nem. Egy utolsó kérdésem volna Adyról: Ha vissza tudna emlékezni, mikor látta őt utoljára?

Lengyel: Tudja, mi később eltávolodtunk egymástól, azt hiszem, hogy Párizsban találkoztunk utoljára.

Vezér: Nem tud visszaemlékezni, hogy melyik évben?

Lengyel: Utána kellene néznem, és utána kellene kutatnom, hogy melyik évben volt, de így nem emlékszem.

Vezér: Es Lédát is ismerte?

Lengyel: Lédát is, igen, de viszonyuk részleteire csak később jöttem rá. Furcsa dolog volt nagyon. Aztán, mikor ő Csinszkát feleségül vette, akkor Hatvanyval meglátogattuk őt a budapesti hotelban.

Vezér: A Magyar Királyban volt?

Lengyel: Talán a Magyar Királyban volt, de őt már nem találtuk ott, csak pár üres borosüveget hagyott hátra. Akkor hirtelen elutazott vidékre.

Vezér: A Veres Pálné utcában már nem látta őt?

Lengyel: Azt hiszem, hogy akkor már nem láttam.

Vezér: Nagyon szépen köszönjük a beszélgetést.

Lengyel: Én köszönöm. 1

1 Bölöni György: Az igazi Ady. Atelier de Paris, Párizs, 1934.

2 Ignotus: Lengyel Menyhért Prófétája. Nyugat, 1911. március 1. 494. p.

3 Ady Endre (Dyb.): A hálás utókor. Lengyel Menyhért színjátéka, melyet ma mutat be a Nemzeti Színház. Budapesti Napló, 1907. október 6. 10. p.

4 Fáradt szíve. Az Est, 1919. január 28. 1. p. (Szignó nélkül.)

5 E munka már csak Lengyel Menyhért halála után jelenhetett meg: Életem könyve. Naplók, életrajzi töredékek. Szerkesztette, az előszót írta, a jegyzeteket és a névmutatót készítette: Vinkó József. Gondolat, Budapest, 1987.

6 Móricz Zsigmond: Lengyel Menyhért: Taifun. Nyugat, 1909. november 16. 560—563. p.

7 Ady Endre: Poesie. Pref., trad., bibi. Paolo Santarcangeli. Lerici ed. LXXXI, Milano, 1964.

75