Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Lengyel Menyhérttel
Lengyel: Nagyon jól. Jaj, de szerény, kedves ember volt. Irt rólam egy nagy cikket Móricz, az a cikk6 megvan. Vezér: Az emlékiratai milyen stádiumban vannak? Lengyel: Ezek nagyon jó stádiumban vannak, hála Istennek. Vezér: Itt fogják kiadni Magyarországon? Lengyel: Azt hiszem itt is, máshol is. Szabad megmutatni egy részletet belőle? Vezér: Köszönöm. Fenyő is járt itt, Fenyő Miksa, ő is az emlékiratait írja. Lengyel: Ezt rendbe kell szedni, de ez semmi, ez csak az életem története. De az igazi: én húsz kötet naplót írtam, majdnem minden napról. Saját magamnak. Vezér: Mikor kezdte? Lengyel: 1917-ben. Tudja, abban annyi gondolat van, mert abban az van, hogy mit érzek aznap. Én nem is gondoltam arra, hogy az valamikor fontos lehet, csak szükségét éreztem annak, hogy újak, és ez fog még ebbe belejönni. Úgyhogy ez egy igen nagy munka lesz. Vezér: Ez a Látóhatárban jelent meg? Lengyel: Ez a Nyugatban jelent meg. Egy levél... Vezér: Azokat én egyszer olvastam. Nagyon érdekesek. Lengyel: Igen, de azok a levelek azért nagyon érdekesek, mert írók írták, mindig arra gondoltam, hogy talán pénzt hoznak. Vezér: A maga leveleiben azért az egész korszak benne van, nem? Lengyel: Igen, igen. Vezér: Még egyet kérek, ha egy régi vagy mostani fényképét egyszer a múzeumnak beküldené. Lengyel: Beküldőm majd. Vezér: A mostani is nagyon jó, de régi még jobb volna, mert mi, ugye, Nyugat-kiállítást csinálunk. Lengyel: Van itt egy fényképem apámról és anyámról. Vezér: Az biztos meg fog jelenni majd ebben a kötetben. Lengyel: Igen. Vezér: De ha eredeti képe volna a múzeum számára, és ha — mondom — talál otthon olyan írást vagy levelet... Lengyel: Hogyne, biztosan. 73
