Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Lengyel Menyhérttel

ni Kassára, s így én helyette Budapestre kerülhettem, ugyanabba a hivatalba, az Első Magyar Általános Biztosító Társasághoz, amelynek nagy palotája volt a Duna-parton, már lebontották. Igen nagy hivatal volt, kétszáz hivatalnok volt benne, és engem, egy szerény vidéki fiatalembert a matematikai osztályra osztottak be. Hát én annyit ko- nyítok a matematikához, hogy a hét plusz nyolcat összeadni nekem gondolkodási időbe telik, egyszóval a legutolsó ember voltam a hivatalban. De aztán később látta a főnök, hogy ez egy lehetetlen alak, mert én hoztam-vittem az iratokat, és a többi, de mikor már fent voltam Pesten, akkor adták elő A nagy fejedelmei.

Kérem szépen, másnap reggel megint bemegyek a hivatalba, egy szót sem szólok, hogy nekem egy darabomat játszották, mert féltem, ha megbukik, akkor végem lesz. A hivatalfőnök, aki nekem át szokta adni az iratokat, épp a Pester Lloydol olvassa, azt mondja: „Hallja, itt egy tárcát írt Góth Ernő egy új magyar drámaíróról, akit a Thália fedezett fel. A neve: Lengyel Menyhért. Ismeri maga?” Mire én: „Az én vagyok.” Erre hirtelen izgatottan felugrik, azt mondja: „Várjon itt rám.” Azzal berohan a vezérigazgatóhoz, Ormódy Vilmoshoz, aki nagy mecénása volt az irodalomnak és a művészetnek, de roppant elsőrangú ember volt, aki nem érintkezett senkivel, külön lakosztálya volt. Lejön egy idő múlva, azt mondja: „A vezérigazgató úr kéreti magát, menjen fel hozzá.” Erre felmentem hozzá én, egy kishivatalnok. Elterjedt az egész hivatalban, hogy mi történt itt, a vezérigazgató hivatott egy kishivatalnokot. Azt mondja a vezérigazgató: „Olvassuk itt, ideadta nekem a maga osztályfőnöke, a Rónai, a mai Pester Lloydot, hogy maga írt egy darabot, szeretném azt látni.” Mondom: „Igen.” Azt mondja: „Hol játsszák?” Hát mondom: „A Fővárosi Orfeumban játsz- szák vasárnap délután, amikor nincs esti előadás, és talán még egyszer. Mire ő: „Egy páholyt rezerváltasson nekem a jövő vasárnapi elődadásra.” És akkor eljött, és vele együtt az egész hivatal megjelent. [Kacag.]

Vezér: Legalább telt ház volt a Tháliában.

Lengyel: Igen. Es aztán beszélek ott az Ormódyval, s azt mondja: „Jöjjön fel holnap az irodámba, akarok magának mondani valamit.” Másnap

70