Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Lengyel Menyhérttel
amilyen költőként, és hogy amit ő csinált és amit írt, abban mindig benne volt a zseni felvillanása. Például nemrégiben, amikor Kolozsváron jártam látogatóban az öcsémnél, kezembe került egy könyv, Ady és cikkei, amelyeket a Nagyváradi Naplóba írt, mint újságíró. Elkezdtem olvasni ezeket a cikkeket, hát zseniális prózaírások, mondhatom, pedig azok csak napi cikkek és napi kommünikék voltak, de olyan remekül vannak írva, olyan bátorság, oly előrelátás van bennök, hogy az egyenesen fantasztikus. Vezér: E prózai köteteket most ajándékba kapja tőlünk, mert tíz kötet lett az újságírói munkássága. Tíz kötet a kritikai kiadás. Lengyel: Fantasztikus, érdekes, nem fér a fejembe - komolyan mondom -, hogy az a szegény Ady miért küszködött annyit anyagi gondokkal. Vezér: Nézze, maga drámaíró volt, és a drámát akkor is sokkal jobban fizették, mint a napi publicisztikát. Lengyel: Igen, különösen vidéken fizették gyengébben az újságírókat. Vezér: Es ő szeretett jól élni, szeretett volna jól élni. Lengyel: Es könnyen kezelte a pénzt. Nagyon könnyen kezelte. Ezt megírta az egyik életrajz-írója — ki is volt az? Vezér: Révész? Lengyel: Nem, nem Révész. Vezér: Bölöni? Lengyel: Igen, Bölöni írta, aki majdnem minden napjáról írt, hogy menynyi keserve, egzisztenciális küszködése volt.1 Hát ezért csodálom. Ezt az embert nemhogy felfedezni kellett volna, de a nemzetnek el kellett volna őt gyönyörűen tartania. Vezér: Most már felfedeztük. Otven évvel a halála után. Lengyel: Igen. Óriási, zseniális ember volt. Vezér: Önök mikor kerültek személyes kapcsolatba egymással? Lengyel: Személyes kapcsolatba Budapesten kerültünk, mert addig csak írásban érintkeztünk, de Budapesten, amikor összejártak az újságírók a New York kávéházba, tudja, volt egy asztaluk, leültek köré, és ebéd mellett beszélgettek. Ahogy említettem, én hozzájuk csatlakoztam, mikor vacsorázni jöttek a szomszédos kisvendéglőbe és így csendes tanúja lehettem Ady zsenialitásának. Az volt az érdekes, hogy írt egy 65
